Szomorkás kitavaszodás

Bizonyára feltűnt már nektek, hogy múlthéten felkerült két friss fejezet a Macska-egérhez. Már akkor szerettem volna blogolni is egyet mellé, de időm se, meg kedvem se volt hozzá. Nincs sok minden amiről írhatnék, vagy ha van, akkor az sajnos csak rossz lehet. Nem gondoltam volna, hogy ez a fél év ilyen könnyen elrepül majd, míg a múzeumnál dolgoztam. Szinte észre se vettem, és az a legelkeserítőbb az egészben, hogy még csak nem is élveztem az ott töltött hónapokat. Nem érzem, hogy érdemleges vagy értelmes munkát végeztem volna, amivel valamihez hozzájárulhattam volna, vagy egyáltalán valaki megbecsülné azt amit csinálok, és ez kiborított. Még egy gyári raktáros is jobban elmondhatja magáról: Igen! Ezt én megcsináltam, és hozzájárultam ahhoz, hogy a boltok polcaira kerüljön a cucc vagy valami. Na itt ilyet nem éreztem. ^^" Mikor már az ember megszokja lassacskán a bomló hulla szagát a folyosón, vagy a csontvázak látványát (amik rohadtul nem egészséges körülmények között vannak tárolva), elkeserítő érzés keríti hatalmába. Mikor a 6-8 órás munkaidő alatt alig szól hozzád valaki, sőt az se érdekel senkit, hogy épp lelépsz haza ebéd után. Fél éven át csak dolgoztam és dolgoztam, és hiába az összespórolt pénz, ha most meg annyira ki vagyok égve, hogy azt se tudom, mire költsem el. Mivel február végével lejárt a szerződésem, így újra éreztem az energiát egyből, hogy fanfictiont írjak és ettől nagyon boldog vagyok. Rendszeresen írok, szinte csak úgy jönnek az ötletek maguktól, és régen éreztem már ezt. Viszont jelenleg munkanélküli vagyok, ami nem olyan jó dolog, de talán áprilistól már vissza is vennének. Örülök is neki, mert legalább lesz munka, de ki is ráz tőle a hideg... Utálom! Nem tudok mit ellene tenni... Attól félek, ha visszamegyek, legközelebb már egy év fog úgy eltelni, hogy semmi értelmeset nem kezdtem az életemmel. Ez borzasztó! Mindezen szenvedések tetejében még apukám is megbetegedett... Sajnos rákja van. Mondjuk már megműtötték, és egyenlőre úgy tűnik jól van, de még mindig nem tudunk egy csomó mindent, várni kell a vizsgálatok eredményét, és ez a bizonytalanság az egész családomat kikészíti. Ráadásul a rokonságban több embernek is komoly egészségügyi gondjai vannak... Az a gondolat is kiborít, hogy nekem is el kell mennem majd egy genetikai vizsgálatra apum onkológusának javaslatára, hogy kiderüljön, a jövőben mennyi az esélye, hogy nekem is lesz daganatos megbetegedésem. Hát az öröklési hajlam és a kettes típusú cukorbetegségem nem sokat dob a dolgon, szóval kicsit aggódom, de próbálom nem túllihegni. Legalább a blogba leírom, úgy kiadom magamból. ^^

Hogy valami pozitív dolgot megemlítsek, várom már a májust, mert ismét mehetek Girugämesh koncertre. *-* Annyira de annyira régen voltam már, és most fantasztikus érzés lesz újra látni őket. :3 Na meg már koncert hiányom is van. :D Lesz majd szép kis beszámoló.

Oh, remélem tetszik mindenkinek az új sakurás külső a blogon. *u* Csupa-csupa szeretettel készült és bevetettem minden kreativitásomat. Lassan talán visszatér belém az élet. xD A fanfiction menüt is szépen rendbe raktam, tessék megdicsérni! Ha a regények fejezeteit keresitek, csak nyugodtan kattintsatok a címekre, és további oldalon bejönnek a fejezetek, szépen összeszedve. Már ideje volt, hogy megcsináljam, mert nagyon kaotikus volt már ott a helyzet, és pár történetnél-fejezetnél átállítottam a nézetet sorkizártra, hogy könnyebb legyen olvasni. ^^ Remélem a zenék is tetszenek nektek, a régieket is bent hagytam, de muszáj volt már az újakat hozzá raknom, mert imádom ezeket a számokat. :) Hamarosan újra jövök ezzel-azzal. Fanfictiont is várjátok szépen türelmesen, ahogy tudom, hozom a frisseket. Chu~