Macska-egér játék - 7. fejezet

Az óra fájdalmasan lassan kattogott a falon, miközben maga elé meredve a sötétben, oldalán fekve gömbölyödött össze a takaró alatt, mint egy gyámoltalan háziállat. Szánalmasnak érezte magát... Elaludnia teljes képtelenség lett volna a kavargó gondolatok kusza hálójában és arcán fájdalmasan lüktető zúzódása se hagyta egy könnyen álomba szenderülni. Vannak pillanatok az életben, amikor minden baj egyszerre akarja leteríteni az embert a lábáról, mégis erősnek kell maradni. Próbált szüleire gondolni, hogy az ő kedvükért ki kell tartania és nem hagyhatja, hogy megismétlődjenek a múltban történtek. Mennyit szenvedhettek akkor miatta? Túl sokat aggódnak így is egy szem fiúkért, aki nem találja sehogyan sem a helyét a társadalomban. Középiskolában is jól megvolt barátok nélkül, egészen addig, míg Yoochun meg nem jelent az életében. Tehát csak ott kell folytatnia, ahol akkor abbahagyta. Nem lehet annyira nehéz egyedül lenni...

A feszült várakozás teljesen kimerítette, ahogy az óra mutató lassan elérte az éjfélt. Megkönnyebbülve fújta ki a levegőt, hogy végre zárják a kollégium kapuit, tehát szobatársa már nem fog éjjel csatlakozni hozzá. Már épp hunyta volna le szemeit, ahogy ajtónyitódás hangjára lett figyelmes. Hát jól elszámította magát. Mikor azt hinnénk, hogy egy borzalmas nap végre véget ér, kezdődik az újabb szenvedés.

Hátrafordulni az ajtó felé, vagy akár megmozdulni nem is mert, csak fülelt.

- A szentségit! - hallott meg egy mérges, mégis kótyagos hangot a sötétben, amit aztán hangos puffanás követett. El nem tudta találni, hogy mit csinálhat a másik, ahogy a botladozó lépések zaja egyre közelebb ért hozzá, majd a hangos böfögés hallatán elkerekedtek a szemei. A rugók fájdalmasan nyikordultak fel a szomszéd ágyon, ahogy gazdája ráhuppant és a susogó neszek arról árulkodtak, hogy épp vetkőzni kezdett. Kis időnek el kellett telnie, mire lassan megérezte a terjengő alkohol szagot, amit szobatársa árasztott magából. Részeg lenne? De mégis miért? Hiszen neki volna oka taccsra innia magát, így nem igazán tudta hova rakni a dolgot.

A suhogás már egy ideje abbamaradt és semmi mást sem hallott a saját szapora szívdobogásán kívül.

- Jaejoong-aaaah! - Szíve kihagyott egy ütemet, ahogy saját, elnyújtott nevét hallotta az ittas állapotban lévő férfi szájából. Már semmi kétség sem fért hozzá, hogy a másik részeg. - Jaejoong-aaaah! - hallotta meg ismét a hangot, de nem mert felelni. Talán még levegőt se mert venni, ahogy mozdulatlanná merevedve feküdt az ágyában, mint egy darab fa. A mellette lévő ágyon ülő valószínűleg az ő összegömbölyödött sziluettjét nézhette a sötétben. - Alszol... ugye? - A hang egészen megtörtnek és bizonytalannak tűnt abban a helyzetben. - Szóval alszol. - Közölte szinte saját magának a sötétben Yunho. - Az a kretén Yoochun... - hallotta meg felciccenni a másikat, mire Jaejoong a markában összegyűrte a takarót a név hallatán. - El fogom törni a karját... amivel megütött - folytatta akadozó nyelvvel. Szobatársa valószínűleg azt hihette, hogy alszik, mivel inkább tűnt úgy mintha magának mondaná ezeket, mint neki. A kisebbik reszketegen fújta ki a benn tartott levegőt a takaró alatt. Mit beszél ez? - Téged... csak én bánthatlak...

Yunho hangja egészen másnak tűnt számára. A gyengéden kiejtett kemény szavak teljesen összezavartak benne mindent. Hallotta a másik ágy nyikorgását, ahogy eldőltek rajta, majd a hangos szuszogást, melyet később felváltott a horkolás. Jaejoong aznap éjszaka már egyáltalán nem tudott elaludni.

***

Az a bizonyos reggel határozottan kínos volt, mikor a fürdőszobájuk ajtajában egymásba botlottak. Jaejoong karikás szemekkel, zuhanyzás után lépett volna ki a helyiségből puha köntösében, mikor Yunho épp nyitotta volna az ajtót, beesett arccal, büdös és zilált külsővel, másnaposan. Arcán a verekedésben szerzett sérülések már lilulni kezdtek. Egy pillanatig döbbenten meredtek egymásra, mire a magasabb arrébb lökte őt az ajtóból, majd bevágódott a fürdőbe. Furcsa érzés volt ellenségét ennyire szánalmas állapotban látnia.

Talán pont jókor jött a tanítási szünet, ami aznap kezdődött, így végre alkalma nyílt hazalátogatni és maga mögött hagyni egy időre az egyetemen történteket. Azt hitte, egy hét elég lesz rá, hogy elfelejtsen mindent és átgondoljon pár dolgot, de ugyan olyan zavartan és kétségbeesve tért vissza a kampuszra, mint mikor elhagyta azt, ráadásul teljesen képtelen helyzetben találkozhatott újra ellenségével.

- Hát te mi a fenét keresel itt? - mordult rá Junsu tanár úr a tankonyhába éppen belépő Yunhot méregetve szúrós szemével.

Ahogy Jaejoong megfordult, sokkot kapva meredt a kajánul vigyorgó szobatársa arcára, aki szintén megtalálta az ő kétségbeesett pillantását.

- Ne vegye személyesnek a tanár bácsi, csak a plusz pontokért jöttem ide. Itt az engedély - lobogtatott meg egy fehér papírt az osztály előtt, mire mindenki mérgesen hördült fel.

- Csend legyen! - szólt rá a többiekre Junsu, majd gyors léptekkel a jövevény előtt termett, hogy kikaphassa kezéből az iratot. - Hát ez... - húzta el a száját mérgesen. - Nem értem mi köze a szálloda menedzsmentnek a főzéshez? Ezt nem fogadom el - tolta vissza a másiknak a papírt.

- Különleges engedéllyel vagyok itt. Mivel szükségem van a pontokra, és az ismereteim körét is tágítani szeretném - vigyorodott el szélesen, majd lopva Jaejoongra pillantott, aki gyöngyöző homlokkal fordította el gyorsan a tekintetét róla. Olyan erősen markolt az asztal lapjára, hogy elfehéredtek az ujjai.

- Mi ez a képtelen baromság?! Ha azt hiszed, hogy ide csak úgy szórakozni járunk be... - kiáltott rá dühösen, mire a másik félbeszakította.

- Azt hiszem nincs más választásom, mint a vezetőséghez fordulni. Ha az új tanár nem hajlandó követni a feljebbvalói utasításait, vajon ki húzza a rövidebbet? - méregette Junsut villámló tekintettel, mire a többi diák izgatottan pusmogni kezdett.

A férfit sikerült tökéletesen zavarba hoznia, ahogy paprika vörös fejjel, felhúzott orral köszörülte meg a torkát.

- Csinálj amit akarsz... de ne merd zavarni az órámat! - rivallt rá utoljára, majd visszasietett a helyére. - Tehát, ahol abbahagytuk... - kezdett volna ismét a tanításhoz, de egy idegesítő, köhécselő hang félbeszakította.

- Na de tanár úr! Hol van az én helyem? - kérdezte karba font kezekkel, a konyha közepén ácsorogva.

- Mégis mit képzelsz?! Hogy hellyel kínállak?! Ne húzd ki még jobban a gyufát!

Junsu idegei kezdték felmondani a szolgálatot, ahogy immár a kezében tartott jegyzetei zörögni kezdtek remegő kezeitől. Jaejoong meglátása szerint sosem volt egy nyugodt lelkületű tanár, de most kifejezetten felrobbanni készült a stressztől, amit Yunho okozott számára kora reggel. Félénken lesett rá a még mindig mögötte ácsorgó szobatársára, akinek mély tekintete szinte magával tudta ragadni az embert a sötétségbe. Reszketegen fordult vissza a helyére és lélegzet visszafojtva várta, amíg lassú, fenyegető léptekkel elhaladt mellette és elfoglalta helyét a legelső üres konyhapultnál, ami valaha az övé volt. Hirtelen feldúlva érezte magát. Mégis mit művel? Az az Ő pultja! A féltve őrzött szentélye! Be fogja mocskolni!

- Nézd már, majd kiesik a szeme - hallotta meg maga mellől undok padtársa hangját, aki a mellette állónak sugdolózott és közben rá mutogattak.

- Elfoglalták a kis stréber helyét - vágott vissza a másik kegyetlen stílusban, mire még jobban rámarkolt az asztalra. Talán ha egy kicsit erősebben csinálja, még el is törhette volna... ha nem is az asztalt, de az ujjait biztosan. Próbált úgy tenni, mint aki nem hallja a gúnyos megjegyzéseket, mégis egyre rosszabbul érezte magát. Yunho közelsége, és a kiközösítés érzése egyszeriben visszarepítette a régmúlt időbe, aminek emlékei a mai napig fojtogatták.

Junsu hangját teljesen távolinak érezte, miközben sorolta az aznapi feladatot. A többiek már vették elő az edényeket és az élelmiszereket kezdték kikészíteni a pultra, mikor a mellette álló harsány hangon felszólalt.

- Kim tanár úr! Jaejoong csak áll bambán és semmit sem csinál! - mondta a vörös hajú.

- Mi? - nézett fel hirtelen elsápadva, ahogy meghallotta a saját nevét.

- Igaz! Nem lehet vele együtt dolgozni! - folytatta a másik srác mellettük. - Most, hogy végre eggyel többen vagyunk, miért nem megy vissza a helyére? Nincs szükségünk harmadik tagra!

Az utálattal teli megjegyzés szíven ütötte. Azt gondolta, hogy nem igazán kedvelik zárkózottsága miatt, de hogy egyből elzavarják, amint alkalmuk nyílik rá, nem várta. De már megszokhatta volna. Viszont most sokkal nagyobb problémája akadt...

- Kim Jaejoong nem megy sehová, és a témát lezártam - válaszolta Junsu, mire az érintett megkönnyebbülve fújta ki a levegőt. Most először volt hálás azért, hogy a férfi tisztában van a körülményekkel. Fáradtan pillantott végig a csoporton, és már meg sem volt lepődve azon, hogy mindenki őt nézi morgolódva, elvégre ismét az orruk alá lett dörgölve, hogy kivételeznek vele. Nem is hibáztatta őket, fordított esetben ő is mérges lett volna. Egyik pillanatról a másikra azon kapta magát, hogy egy mély szempárral fűzi össze pillantását, mely rezzenéstelenül tartotta szemmel minden egyes mozdulatát. Yunho egy széken ülve, a konyhapulton könyökölve támasztotta fejét, és unottan bámulta őt.

- Jung Yunho! - csapott rá egy könyvvel Junsu a pultjára. - Fordulj előre, és kezdj el dolgozni!

- Tudja tanár bácsi... - kezdett bele Yunho flegma hangon, ahogy lassan visszafordult - én nem tudok főzni.

Az egész osztály gurult a nevetéstől a kijelentés hallatán. Teljesen abszurdnak hangzott a mondat egy felsőoktatási tankonyhán.

- Akkor talán add fel, és jelentkezz egy másik órára. Nekem erre nincs időm - közölte Junsu.

- Ez igazságtalan, tanár úr - biggyesztette le ajkait Yunho. - Mindenkinek van párja, csak nekem nincs. Ültessen mellém valakit, aki segít nekem - fordult hátra hirtelen és ismét szobatársát kezdte bámulni mosolyogva, mire nagyot nyelt.

- Ugye nem gondolod, hogy másokat dolgoztatsz, míg te kényelmesen pihensz? - hajolt fölé a tanár vészjóslóan, mire a másik kényelmesen hátradőlt a székén.

- Maga a tanár. Az a dolga, hogy tanítson, nem? - emelte meg szemöldökét.

Junsu villámló szemekkel fogott meg egy fazekat hirtelen, ami a keze ügyébe akadt, majd hatalmas csattanással vágta rá a pultra, egyenesen Yunho elé. A fémes hang ijesztően visszhangzott a csempével borított falakról.

- Kezdd el, vagy takarodj! - szűrte a fogai között a pimaszkodásra válaszul, majd sarkon fordult és otthagyta a pultját.

Kim Jaejoong szórakozottan pakolgatta jobbra-balra keze ügyéből az eszközöket és élelmiszereket, míg a jelenet zajlott. Egyszerűen nem tudott koncentrálni ellensége közelségétől és az a fenyegető érzés nem hagyta józanul gondolkodni, ahogy a már forrásban lévő vízzel teli fazék után nyúlt, hogy a következő pillanatban hangosan felszisszenjen és az edény visszazuttyanjon a helyére, némi forró vizet kilöttyintve ezzel.

- HÉ! MOND, NORMÁLIS VAGY? - kiáltott rá a mellette álló, magából kikelve. - Majdnem leforráztál! Eszednél vagy? - taszított rajta egy hatalmasat, mire megtántorodva megkapaszkodott az asztalban, égő kezét összeszorítva.

- Ne... Ne haragudj. Nem volt szándékos.

Ijedten meredt a kettősre és hirtelen azt sem tudta felmérni, hogy a fazék igen távol volt ahhoz, hogy a fiúkat le tudja forrázni.

- Jó volna, ha végre leszállnál a magas lóról. Meg akarsz halni?! - kiabált tovább csoporttársa, míg egészen kicsire összehúzta magát előttük.

- Mi folyik ott? - rivallt rájuk a tanár a konyha túlsó végéből.

Már nyíltak volna ajkai a további bocsánatkérésre, mikor egy széles hát kitakarta előle a vörös hajút.

- Mi... mit akarsz itt? - hallotta meg a vöröske dadogását.

- Hangos vagy - válaszolta fagyos hangon Yunho.

- Na és akkor? Ne avatkozz bele! - próbált bátornak tűnni a fiú, mégis hátralépett egyet, ahogy az előtte álló feléje hajolt.

- Csukd be a szád... Bűzlik tőle a konyha - húzódott félmosoly az arcára, majd a fájós kezét markolászó Jaejoongra pillantott, akinek a szívverése eszeveszett dobogásba kezdett. A következő pillanatban már Yunho erős marka kulcsolódott rá fájós kezének csuklójára, majd maga után rántotta, kihasználva a döbbenettől lecsökkent agytevékenységét.

- Yunho! Mit művelsz?! - kiáltott rá Junsu, de már ott is voltak az első pultnál és megnyitva a kis mosogató csapját, szobatársa kezét a hideg víz alá tartotta, mire az megrázkódott a kellemes érzéstől.

- Idióta. Miért kell mindig megsérülnöd? - suttogta a fülébe ellensége, míg teljesen lemerevedve engedte egészen közel magához a férfit, és hagyta, hogy csuklóját erősen szorítsa a víz alá.

- JaeJae - szólította meg a tanár, ahogy melléjük ért, mire meglepetten pillantott fel és zavartan dadogni kezdett, míg Yunhot eltolta magától a könyökével.

- Én jól... jól vagyok, csak... megégettem magamat egy kicsit. Nem figyeltem oda - kezdett magyarázkodni, miközben pillantásával megpróbálta átadni a rejtett üzenetet Junsunak, hogy ne avatkozzon közbe. Nem derülhet fény semmire, és főleg nem a diáktársai előtt.

- Oh... akkor... - bámulta kettősüket döbbenten a tanár, ahogy lassan vette a jelzéseket. - Ebben az esetben jobban figyelj oda. Nem akarok balesetet az órámon. Túl sok papírmunka jár vele - váltott morgó hangnembe torokköszörülése után.

Bár Junsu hátat fordított nekik, mégis az óra alatt végig szemmel tartotta a furcsa párost. Míg Jaejoong fél kézzel ügyetlenül próbálta elkészíteni az aznapi ételt, addig padtársa ismét a fejét támasztotta a pulton és unottan figyelte a fiú szerencsétlenkedéseit. Persze segíteni egyáltalán nem akart neki, de Jae már azért is hálás volt, hogy egy szó nélkül, mozdulatlanul kibírta régi iskolatársa, hogy ne kössön belé. Félkezes bénázásával nem jutott sokra a feladattal, de szerencsére senki sem tette neki szóvá. Yunho nem értett a főzéshez, így beleszólni se tudott, már ha akart volna... Bár még mindig idegesen kapkodott, mégis egyfajta megkönnyebbülést érzett a lelkében, amit nem tudott hova tenni. Szobatársa annyira de annyira furcsán viselkedett, hogy ezt már nem csak magának magyarázza be. Megvédte! És immár másodszor, hiszen aznap este, mikor megtámadták azok a szemétládák, könnyű szerrel otthagyhatta volna, de mégis maradt. Nem akarta magát hiú ábrándokba ringatni, hogy talán érte tette, hiszen közvetlen utána szörnyű dolgokat művelt vele. Viszont az apró gesztusok és elejtett megjegyzések teljesen összezavarták. Mikor felsegítette az udvaron, majd kenőcsöt akart neki adni... és az előbb lezajlott jelenet. Mégis mit jelent ez az egész?

Lopva pillantott a mellette ülőre, hogy aztán elsápadva kapja le róla tekintetét. Yunho még mindig őt bámulta, azzal a mindent tudó arckifejezéssel és széles vigyorral az arcán. Talán olvasna a gondolataiban? Libabőrös lett, ahogy arra gondolt, ez az ember túl rafinált és okos. Megfordult a fejében, hogy mindez talán azért történik, mert ez az ember előre kitervelte. Csak össze akarja zavarni! Nem hagyhatja magát! Még ha majd bele is őrül a kétségbe, hogy ez az ember tényleg utálja-e őt egyáltalán... 

***

" - Hé, fürgelábú! Gyere ide! - hallotta meg ismét a rettegett hangot, amit aztán huncut kuncogás kísért. Yunho és másik két csatlósa röhögve lapozgatott egy színes újságot az öltözőben, immár tornaruhájukba átöltözve. Jaejoong ezzel szemben a késése miatt még csak most kezdett vetkőzni, mivel azon a héten ő volt a soros, hogy kihordja a tejesdobozokat. Próbálta figyelmen kívül hagyni a srácokat, hiszen nem ez volt az első és nem is az utolsó alkalom, hogy belé kötnek, de az órai kötelességeit nem szívesen hanyagolta el, még ha gyáva is volt, hogy visszaszóljon.

- Nem hallottad? Azt mondtam, hogy gyere ide! - csattant fel hirtelen a fiú, mire összerezzent, ahogy épp kilépett volna a nadrágjából.

- Nézd már a kis véznát - vihogott fel a Kang nevű fiú. - Olyan kicsi, mint egy lány.

- Mi... mindjárt kezdődik az óra - makogta halkan, ahogy lassan összehajtotta ruháját és a szekrénybe helyezte.

- Ugyaaan... van még időnk. Nem fogunk bántani, gyere csak ide nyugodtan - intett neki barátságosan a fiú és ezúttal tényleg nem talált semmi fenyegetőt a megjelenésében. Furcsállta is, hogy miért ilyen barátságos, de ellent mondani nem mert neki. Ekkor már senki sem tartózkodott az öltözőben rajtuk kívül. Lassan odatotyogott fázósan, mezítláb a srácok elé, mire Yunho intett neki, hogy üljön le.

- Gyere ide. Biztos fázol - tárta szét a karját és lábait, hogy üljön elé a földre, ahol a többiekkel együtt a szekrényt támasztotta.

- Nem... jó így - motyogta zavartan, miközben az alsónadrágja szárát gyűrögette izzadt tenyerével.

- A francba veled! - dörrent fel a fiú, majd megragadta a csuklóját és hirtelen rántotta le a földre, egyenesen az ölébe. - Csak mutatni akarok neked valamit - kuncogta a fülébe, míg erős karjával átkarolta vékony derekát, hogy közelebb vonhassa magához.

- Mi... mi az? - kérdezte remegő hangon, majd a következő pillanatban meg is kapta a választ. Yunho az orra alá tolta az újságot, amit eddig nézegettek. A képeken férfiak és nők voltak meztelenül, hol egymást ölelve, hol pedig érdekes pozícióban hemperegve a legkülönfélébb helyeken, amiket valaha el tudott volna képzelni.

- Láttál-e már ilyet? - kérdezte Yunho izgatottan, ahogy lapozni kezdte az orra előtt az újságot, míg neki szép lassan elvörösödött az arca.

- Mi... mi ez? - jött ki a nyöszörgő hang a torkán, mire a fiúkból kitört a hangos röhögés.

- Milyen kis hülye! Most lát életében először pornót! - vihogott hangosan az egyik kapafogú srác.

- Ne nevessétek ki - szólt rájuk Yunho, de közben ő is törölgette a könnyeit a nevetéstől, miközben még közelebb húzta magához a reszkető fiút. - Ha szegény srác nem lett felvilágosítva, hát mi megtesszük, ugye? - nevetett ellensége, majd lapozott az újságban, mire a szemei teljesen elkerekedtek. - Ez egy közeli kép. Azt hiszem, így könnyen el tudom magyarázni neked - sutyorgott bele a fülébe, miközben a hatalmas péniszre mutatott, amely félig elmerült egy női vaginában. - Ha a lány pinájába bedugod a farkad, akkor megbaszod, érted?

Jaejoong agya teljesen lefagyott, ahogy meredten bámulta a képet, miközben érezte az alhasán játszadozó puha ujjak érintését. Arca egyre vörösebb és vörösebb lett, míg szívverése egyre csak gyorsult.

- Ha elég gyorsan mozogsz a csajban, akkor el tudod érni, hogy hangosan nyögjön, mint egy utolsó ribanc - érezte meg a forró leheletet a fülén. - Aztán amikor már nem tudsz leállni és érzed, hogy szó szerint szétrobban a farkad a gyönyörtől, akkor bemocskolsz mindent a spermáddal. Csak vigyázni kell, hogy előbb kihúzd, mert ha nem, akkor teherbe esik a ribi. Érted-e? - sutyorogta tovább, míg a másik kettő próbálta visszafogni a kikívánkozó röhögést.

- Én... - nyüszített fel Jaejoong, ahogy lassan felhúzta térdeit maga elé és remegni kezdett.

- Oh, várj csak! - szólalt meg újra a mögötte ülő. - Van benne egy melléklet is. Ezt látnod kell - vigyorodott el szélesen, majd az utolsó két oldal közül kihúzott egy külön részt és széthajtotta előtte. Jaejoong levegőért kapott. - Jól látod, ez itt három pasi - szuszogott bele elvörösödött füleibe. - Ez itt leszopja az egyiket, míg a másik megdugja. Aranyos, nem? - kérdezte rekedten, mire a kisebbik összekulcsolta maga előtt a lábait. - Oh, most biztosan összezavarodtál - adta szép lassan a kezébe a kihajtott újságot. - A fiúk is tudják csinálni. Ha feltérdelsz, megmutatom - markolt rá erősen a csípőjére, mire ösztönösen ugrott volna ki az öléből, de a másik visszahúzta.

- Eressz el! - visított föl, míg Kang lefogta a kezeit és Yunho egyik karjával átölelte a derekát, míg a másikkal végigsimított a fenekén. - Hagyjatok békén! - zokogott fel rémülten.

- Ide kell bedugni! - közölte Yunho és két ujjával erősen nyomta meg hátulról az alsónadrágon keresztül, mire remegve felkiáltott. Áramütés szerűen húzta ki mancsát a szorításból és ütötte meg zaklatója arcát, mire az feljajdulva eresztette el. - Kapjátok el! - kiáltotta csatlósainak, ahogy Jaejoong megpróbált elszaladni előlük, de Kang gyorsabbnak bizonyult, így egy pillanaton belül egy szekrényre felkenve találta magát.

- Te kis nyomi - ragadta torkon a kapafogú is, de Yunho rámarkolt a csuklójára.

- Ne nyúlj hozzá, ő az enyém - mondta ridegen, majd parázsló tekintetét az ő remegő pillantásával fonta össze. - Nagyon bátor vagy te - vigyorodott el szélesen. - Nem hiába vagy te fürge lábú - nézett végig lassan rajta, a hófehér, vékony felső testtől - mely a szapora levegővételektől kecsesen hullámzott - egészen a nadrágból kilátszódó hegyes csípőjéig, ami törékenynek tűnt, majd... Yunho szemei felcsillantak. - AH! - kiáltott fel vidáman. - Sátrazik a gatyád!

Döbbenten bámult le maga elé, ahogy a többi srác is mind az erekcióját figyelte.

- Fúj! Ez undorító! - rántotta le róla kezeit Kang, ezzel visszaeresztve őt a talajra, hogy aztán remegő lábai alig bírják megtartani őt.

- Kicsi JaeJae, felizgult - nevetett hangosan Yunho és minden egyes kiadott hang egy tőrdöfés volt a lelkének.

- A köcsögök indították be ennyire? Ez gusztustalan - húzta el a száját a kapafogú és teljes undorral nézett végig rajta.

- Hé Jae... - nyúlt reszkető arcához hirtelen Yunho és hüvelykujját végighúzta kipirosodott ajkain. - Tudod, ez egy teljesen normális reakció a fiúknál. De elég aggasztó a számodra, hogy beindulsz a buzikra. Nem gondolod? - kérdezte lebiggyesztett szájjal, mint aki tényleg sajnálja.

A zaklatott gyerek félve tekintett le ismét a lábai között meredező valamire, ami valószínűleg a pénisze lehetett. Élete első merevedése valami katasztrofális körülmények között történt meg. Bár félt a többiektől is, de jelenleg saját teste sokkal jobban megrémítette, mint azt valaha gondolná bárki is.

A következő pillanatban az órakezdést jelző csengő hangja térítette észhez őket.

- Nos JaeJae... - nézett rá oldalra billentett fejjel ellensége. - Nekünk most mennünk kell, de mivel ez egy fontos pillanat a számodra, így adok számodra egy kis ajándékot.

Már a széles vigyorból elővillanó hegyes fogak sem kecsegtettek semmi jóval, de mikor Kang megragadta hirtelen és betuszkolta az egyik szűk szekrénybe, már patakokban folytak a könnyei. Hiába kiáltozott, hiába ellenkezett, sokkal kisebb és gyengébb volt a srácoknál. Mikor Yunho hatalmas csattanással rázárta a szekrény ajtaját, reszketve fűzte bele ujjait a kis résbe, melyen kilátott.

- Engedj ki... Kérlek - könyörgött zokogva, miközben a többiek odakint nevettek.

- Azt az újságrészt megtarthatod. Neked biztosan nagyobb szükséged van rá, mint nekünk - nevetett harsányan Yunho, majd vidáman kivonultak az öltözőből, maguk mögött hagyva megalázott osztálytársukat.

Jaejoong remegő kezeiben még mindig ott gyűrődtek a pornó újság lapjai, melyet csak akkor vett már észre, mikor a többiek kiengedték óra után, az egész osztály harsány nevetésétől és persze a tornatanár szigorú tekintetétől kísérve, aki jól lehordta a mocskos papírdarab miatt, melyet a kezében tartott, s mely nagyban befolyásolta elkövetkezendő éveit."

***

Hangosan zihálva, reszketve nyitotta ki szemeit, összeizzadt ágyneműjébe tekeredve, míg lassan kitisztult körülötte szobája mennyezetének képe.

- Rémálmod volt? - hallotta meg az arrogáns hangot maga mellől, majd rámeredt az ágya mellett ácsorgó Yunhora. - Vagy nagyon rossz vagy nagyon kellemes lehetett az az álom - húzta félmosolyra a száját, majd a kezében tartott vizes rongyot rádobta a fejére, amitől összerándult.

- Mit művelsz?! - kapott a homlokához és leemelte magáról a ruhaanyagot.

- Belázasodtál az égés miatt. Most már gondoskodj magadról, nekem mennem kell - kapta fel a táskáját az ágyáról és az ajtó felé indult.

- Hé, várj! - ült fel Jaejoong az ágyában, mire megérezte a hasogató fejfájást.

- Ha akkor is így fogsz nyögdécselni, mikor visszaérek, esküszöm megduglak - vakkantotta hátra fenyegetően, mire a másik nyelt egy nagyot.

Ahogy Yunho elhagyta a szobát, szépen lassan az emlékek is visszatértek a nap eseményeiről. Már délután nagyon rosszul érezte magát, így kihagyva az utolsó két órát, visszatért a koleszbe, majd nyomban elaludt, ahogy lefeküdt az ágyra. Lassan emelte kezét a homlokához és rájött, hogy tényleg láza van. Döbbenten bámulta a kezében tartott vizes rongyot, amit a másik "adott" neki. Lassan megakadt a szeme az éjjeliszekrényén lévő gyógyszeres zacskón is, mely a lázcsillapítót rejtette, majd a kezén, melyet vastag kötés borított.

- Komolyan mondom, megőrülök - szaladt ki egyszerűen a száján. Képtelen volt már felfogni, hogy mi történik körülötte. Mi az isten történhetett Yunhoval a szünet alatt, hogy ilyesmit tegyen... érte? Megborzongva bújt vissza a takaró alá és tette vissza homlokára a vizes ruhát.

Az nem lehetséges, hogy végig ápolta... vagy mégis?

***

A hangos zsivaj és az evőeszközök csörömpölése miatt először nem is hallotta, hogy valaki szólítgatja az ebédlőben. Elmélázva meredt a sűrűn kavargó levesre, ahogy kanalával kör-körös mozdulatokat tett benne.

- Jaejoong-ah! Figyelsz? Hozzád beszélek - rázta meg hirtelen a vállát valaki, mire meglepetten pillantott fel.

- Donghae? - pislogott rá nagyokat. Ugyan mi a fenét akar tőle ez a srác ebéd közben?

- Mi van? Ennyire meglepő, ha néha napján társaságod van? - kérdezte tőle barátságosan csipkelődve, majd leült vele szemben.

- Nem, csak... úgy értem... te Yoochun barátja vagy - ejtette ki halkan a nevet, mire éles fájdalmat érzett mellkasában.

- Igen, ahogyan te is - nézett rá csillogó szemekkel. - És aki Yoochun barátja, az az én barátom is - bólintott maga elé, majd bontogatni kezdte a büfében vett édes zsömléjének csomagolását.

- Hát ez egy kicsit... - húzta el a száját Jaejoong.

- Oh, tudom, hogy kicsit összevesztetek, de majd hamar túllendültök rajta, mint mindig. Máskor is veszekedtetek már, nem? - tömte tele a száját a fiú.

Bár csoporttársak voltak, nem értette, hogy Donghae hirtelenjében miért akar barátkozni vele, hiszen annak idején sem csípték egymás fejét. Párszor elrángatta Yoochun magával sörözni, vagy karaokézni, ahova persze ez a srác is meg volt hívva, de a stílusa és szlenges nyelvhasználata taszító volt számára.

- Ez most egy kicsit bonyolultabb - vakarta meg zavartan a fejét és már azon gondolkozott, milyen szöveggel léphetne le a lehető leghamarabb.

- Igazság szerint... egy szívességet szeretnék kérni - nézett rá hirtelen, mire Jaejoong szemei elkerekedtek.

- Tőlem? Mégis mit? - döbbent le.

- Hát... tudod, van néhány csaj, akit el szeretnénk hívni bulizni a csoportbeli srácokkal - kezdett bele Donghae.

- És nekem ehhez mi közöm van? - kérdezte szúrósan.

- Röviden: a csajok addig nem akarnak jönni, míg Yunhot rá nem vesszük. Egyszerűen oda vannak érte, nem is értem mi ez a nagy hisztéria körülötte - morogta a fiú, ahogy beleharapott a zsömlébe.

- Oh igen... bizonyára népszerű - grimaszolt egyet. - Még mindig nem értem, hogy én miért kellek ehhez.

- Nos, Yunho kijelentette, hogy addig nem hajlandó jönni, amíg te sem jössz. Szóval ez lenne jöttömnek célja - mosolygott rá teli szájjal.

- Chöh... nevetséges - forgatta meg szemeit és már állt volna föl, mire Donghae megragadta a karját.

- Ne csináld már! Az egész csoport szeretné ezt a bulit. A szórakozó negyedben nyílt egy baromi jó hely, még neked is tetszene! - próbálta győzködni.

- Esélytelen, hogy menjek. Add fel - rázta le magáról, majd felállt.

- Nem akarsz jobb viszont kialakítani a többiekkel? Min Jun-ék sem piszkálnának többé, ha megtennéd ezt a szívességet. Az egész csoport számít rád! - kérlelte tovább, mire megtorpant.

- Ha elmegyek... szerinted abbahagyják? - kérdezett vissza kíváncsian, mire Donghae tekintete felragyogott.

- Száz százalékig biztos lehetsz benne! És ha mégis piszkálnának, mi majd megvédünk - állt fel harciasan.

- Úgy mint eddig? - kérdezte összeszűkült szemekkel, mire a fiú lefagyott.

- Hát... neked is tenned kell azért... hogy elnyerd a bizalmunkat - válaszolta félénken, mire Jaejoong nagyot sóhajtott. Akárhogy is, de igaza van. Soha nem tett semmit annak érdekében, hogy mások megkedveljék, így nem is hibáztathat azért senkit, hogy utálják a suliban. Bár kényelmes egyedül lenni és minden problémától távol tartani magát, fontos volt számára, hogy a következő pár évben, míg az egyetemen van, zökkenőmentesen eljusson a diplomaosztóig, anélkül, hogy undok osztálytársak akadályoznák a céljának elérésében. Emellett persze a lelki nyugalma is fontos szempont volt.

- Legyen - sóhajtott lemondóan, mire a fiú ugrándozni kezdett örömében, magukra vonva a figyelmet.

Már biztosra vehette, hogy különleges szenzorai vannak ahhoz, hogy a vészt megérezze maga körül, ahogy pillantását keresztezte Yunho önelégült mosolya, aki épp most lépett be a látóterébe, ahogy ebédjével együtt helyet foglalt egy távoli asztalnál. Hogy is feledkezhetett meg arról, hogy ez a srác nagyon is jól irányítja a maga körül zajló eseményeket...? Ahogy neki tetszik...