Stréber rosszfiú

Páros: YunJae (Jung Yunho x Kim Jaejoong)
Korhatár: +18 (erotikus tartalom!)
Bevezető: Jaejoong szerelmes osztálytársába, és egyben legjobb barátjába, Yunhoba. A gond viszont ott kezdődik, hogy a fiú közömbös minden és mindenki iránt. Az iskola rosszfiújaként nem éppen az ígéretes jövő áll előtte, így barátja, a kezébe veszi a dolgok irányítását, amihez kedvenc tanára segítségére is szüksége lesz. Vajon mit tesz Yunho, ha választás elé kényszerítik?
Szerző: Andy
Nehezére esett egész nap koncentrálnia az iskolában, a rekkenő hőségben. A napsugarak szemet bántóan vakító fénye bevilágítva az ablakon hunyorgásra késztette. Nem érezte igazságosnak, elvégre a csodálatos irodalomtanára arcára akart volna fókuszálni, de mivel nem láthatta, be kellett érnie csupán a monoton mély hang duruzsolásával, amitől lassan már neki is úgy leragadtak a szemei, mint a mellette lévő padban ülő személynek. Yunhora pillantva felháborodva horkantott egy nagyot, hogy annak a szerencsétlennek ismét sikerült elaludnia az asztalán fetrengve. Hiába is ébresztené fel, az egésznek semmi értelme nem lenne, elvégre sehogy se tudna rávenni a tanulásra egy olyan személyt, aki szinte minden tárgyból bukásra áll. Titkon aggódott, hogy így nem lesz képes betartani a neki tett ígéretét, miszerint egy egyetemre fognak felvételizni és összeköltöznek közös albérletbe. Bár még általánosban ígérték meg egymásnak, Jaejoong mégsem felejtette el. De úgy látszik a mellette alvó igen...
Ahogy kicsengettek, a diákok nyüzsögve tódultak ki a fullasztó osztályteremből, hogy minél előbb a szabad levegőn lehessenek, mert az udvaron legalább járt valamennyire a levegő. Utolsó csalódott pillantást vetve Yunho ártatlan, alvó arcára, sóhajtott egyet, majd olyan zajosan állt fel az asztalától, amennyire csak lehetett. A hatás nem maradt el, a fiú álmosan nyitotta ki szemeit, majd hatalmas ásítás kíséretében felegyenesedve végignyújtózkodott a székén. Jaejoong szemében egy álmos kandúrnak tűnt a másik, ahogy minden szégyenérzet nélkül pillantott körbe csipás szemeivel a majdnem üres termen és realizálta magában, hogy bizony már vége az órának.
Szóra se méltatva a másikat haladt el mellette, hogy még beszélni tudjon Song Chang Eui tanár úrral valami teljesen értelmetlen dologról. A lényeg az volt, hogy ha csak egy röpke pillanatra is, de valaki foglalkozzon vele. Ha már Yunho nagy ívben tesz rá...
- Song tanár úr - szólította meg mosolyogva a férfit, mire az fáradtan bár, de viszonozta a gesztust, ahogy a vállára kanyarította nehéz táskáját.
- Jaejoong-ah, mit szeretnél ezúttal? - kérdezte sejtelmes pillantással, mintha már előre tudta volna, hogy mit szeretne kérdezni.
Levegő után kapva pillantott le a saját kezeiben tartott nyitott könyvre, és hirtelen azt is elfelejtette, hogy milyen mondvacsinált dolog miatt sietett oda a férfihoz.
- Hát szóval... volt ez a rész, amit nem egészen értettem... - kezdte zavartan, miközben agyának fogaskerekeit próbálta felpörgetni a tompa fáradtságból.
- Jaejoong-ah... - sóhajtott egyet a tanár, majd közelebb lépve hozzá mindkét tenyerét a vállára helyezte. - Egészen biztos vagyok benne, hogy mindent értesz - mosolygott rá szelíden.
Már épp válaszolt volna kipirult arccal, amikor hatalmas csattanásra lettek figyelmesek és az utolsó pad felé pillantottak, ahol egy dühös arckifejezésű Yunho ácsorgott a felborult széke mellett. Rég látta ezt a kifejezést barátja arcán, aki lázadóan agresszív tekintettel méricskélte kettősüket, majd megforgatva szemeit, súlyos léptekkel viharzott ki a teremből.
Elgondolkodva pillantott vissza tanárára, aki fejcsóválva nézett az ajtó felé, ahonnan imént távozott barátja. Ahogy a rajzfilmekben szokták ábrázolni, a kis képzeletbeli villanykörtéből feje felett egyszeriben hatalmas világosság gyúlt ki.

***

Az iskola egy eldugott szegletében, a kültéri lépcsőház sötét fordulójában ácsorogtak egymással szemben. Jaejoong várakozólag bámulta a másikat, mire Yunho kelletlenül emelte el a cigarettát szájától, és végre megszólalt:
- Mi van már?
- Adj nekem is - billentette oldalra fejét, nagy szemeket meresztve és olyan könnyedén beszélt, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.
- Vegyél magadnak - fintorodott el kelletlenül, majd ismét a szájához emelte volna a kis bűzrudat, mire kikapták kezéből, és a gyönyörű telt ajkak fogságába esett káros szenvedélyének tárgya. Morgolódva nyúlt a zsebéhez, hogy újabb cigit halásszon elő magának, mivel az előzőt Jaejoong galád módon nyúlta le tőle, hogy aztán a legszexibb módon szívhassa el, amit embertől valaha látott. Mindenki félreismerte az iskolában ezt a csodálatos démont, ugyanis minden volt, csak épp nem mintadiák. Ezért is idegesítette az utóbbi időben annyira a másik, hiszen mindenki előtt csak megjátszotta a kedves, segítőkész diákot, a tanárok kedvencét, bár az ő jegyei se voltak épp a legfényesebbek, mégis képes volt papolni neki arról, hogy keményebben kéne tanulnia. Semmi értelmét nem látta a dolognak...
- Ma megint elaludtál - jegyezte meg Jaejoong szúrósan, majd lassan a fiú arcába fújta a füstöt. Ha gyerekkori barátja nem lett volna ennyire erotikus látvány, már rég képen törölte volna a viselkedéséért.
- Igen, és? - kérdezett vissza gúnyosan, de tekintetét le nem vette volna a másikról, ahogy nekitámaszkodott háttal a falnak, fejét hátradöntve a füle mögé söpörte hosszú fekete haját, hogy az izzadságcseppekkel borított íves nyaka levegőhöz jusson.
- Ha így haladsz tovább, évet kell ismételned - folytatta a fiú, de a hangja mintha tompán szólt volna valahonnan messziről, csak a fehér bőrön végigfolyó izzadságra tudott koncentrálni, ahogy a kicsi cseppek lassan eltűntek a mélyen kigombolt fehér ing alatt.
- Aham - jegyezte meg álmosan, ahogy elszakította tekintetét a másik mellkasáról.
Néhány másodperces néma füsteregetés után Jaejoong ismét megszólalt.
- Aaaah... le akarok feküdni vele - tört ki belőle hirtelenjében, mire Yunho keze megdermedt a mozdulatban, ahogy az újabban meggyújtott cigarettát a szájához emelte volna.
- Kivel? - kérdezte ledöbbenve, ahogy az ábrándosan mosolygó fiúra pillantott.
- Mmm... hát Song tanár úrral. Annyira fantasztikusan néz ki - jegyezte meg kuncogva, majd kacér pillantását a másikéba fonta. - Mi a véleményed?
- Háh... - pillantott félre elvörösödve és felháborodva kapkodott levegő után. - Neked megártott a forróság.
- Meglehet - vont vállat, majd ellökte magát a faltól. - Elvégre egy egészséges 18 éves srác, miért ne fantáziálhatna ilyesmiről? - mondta csak úgy, mintha magának jegyezte volna meg nemtörődöm módon, de lopva a mellette állóra pillantott, aki elmélázva túrta tornacipőjének orrával a földön az eldobált csikkeket. - Szerinted milyen lehet egy férfival csinálni? - tört fel belőle ismét a kisördög énje, és kíváncsian fürkészte Yunhot, reakció után kutatva, akinek eddig nyugodt arca hirtelen kezdett izzadni. Választ nem kapott, de figyelmét nem tudta elkerülni a másik enyhén remegő keze, ahogy a szájához emelete a cigit. Félmosolyra húzva száját már épp közelebb akart lépni barátjához, amikor hangos léptekre lettek figyelmesek lentről, ahogy valaki felfelé halad a lépcsőn. Ijedten néztek össze, majd Yunho gyakorlottan kikapta kezéből a tiltott tárgyat és eltaposva gyorsan azt, karon ragadta barátját, majd berántotta őt a következő lépcsőfordulóba, ami már zsákutcának bizonyult, mivel fentebb már csak a tetőre vezető ajtó volt, amit a gondnok mindig zárva tartott. Yunho védelmezőleg fonta körbe karját a másik dereka körül, ahogy a falhoz lapult szorosan. Jaejoong mellkasa hozzáért az övéhez, izgatott levegővételeik szinte egyszerre hagyták el ajkukat. Az alacsonyabb lassan felemelte fejét, hogy az őt ölelő szemébe nézhessen, szinte már kérlelő, remegő pillantással. Yunho nagyot nyelt a látványra, és igaz barát módjára próbálta tartani magát a csábítás ellenére is, valamint fenntartani a veszélyérzetet, hogy valaki épp lefogja buktatni őket. Hallották, hogy a léptek zaja hirtelen abbamarad, pont azon a helyen, ahol az eldobált csikkeik voltak.
- Gyere elő, ne bujkálj - hallották meg a mély és határozott hangot, ami Song tanár úrhoz tartozott. Yunho szíve hevesen kezdett verni, ahogy arra gondolt, hogy most mindennek vége. Így is sok volt már a rovásán, a magatartása förtelmes volt és már nagyon sok utolsó esélyt kapott az igazgatótól is. Ezúttal biztos repülni fog. Félelemtől eltorzult tekintettel pillantott vissza a karjaiban tartott fiúra, akinek az izzadságtól a nyakára és homlokára tapadtak nedves hajtincsei, és a félhomály ellenére is lehetett látni kipirult arcát és ajkait, ahogy mély lélegzetvételeket vesz. A helyzet annyira abszurd volt számára, hogy legszívesebben felüvöltött volna. Torkában ott dobogott a szíve, ahogy ismét meghallotta a tanár közeledő lépteinek hangját, és ahogy Jaejoong a tarkója után nyúlt, hogy lehúzza magához egy fülledt csókra. Érezte, ahogy nadrágja egyre szűkebb lesz a másik látványától, ahogy a benne tomboló hormonoknak sehogyan sem tudott már többé parancsolni. Hirtelen tolta el magától a fiút, aki már épp ajkai közé vette volna az övét, de már abban a pillanatban meg is bánta, ahogy Jaejoong csalódott tekintetével találkozott az övé. Szégyenérzettől lángoló arccal fordította el róla pillantását, de még látta, ahogy barátja arcára kiül az a mérhetetlen düh, ami a lelkében tombolt. Ideje sem volt a másik után kapni, ahogy a fekete hajú határozott léptekkel kisétált a lépcsőforduló mögül, hogy felfedje magát.
- Song tanár úr - hívta fel magára a figyelmet bátor hangjával, ahogy felemelt fejjel lépdelt le a lépcsőn.
- Kim Jaejoong - döbbent le teljesen az irodalom tanár. - Te cigarettáztál itt?
- Most lebuktam - nevetett fel zavarában diákja, ahogy szája elé emelte kezét és az idősebb elé lépett. Yunho kipillantva rejtekhelyéről túlságosan is kevésnek találta a köztük lévő távolságot.
- Azt hiszem mondanom sem kell, hogy mekkorát csalódtam benned - fonta karba a kezét a tanár és hitetlenkedve mérte végig újra és újra a másikat.
Jaejoong egy kecses mozdulattal söpörte hátra nyakára tapadt hajfürtjeit, hogy álcázott, titkos pillantást vethessen Yunho rejtekhelyére. Tekintete találkozott barátjáéval, majd Yunho nagy döbbenetére, a fiú elmosolyodott.
- Tanár úr - kezdte affektáló hangján a diák és még közelebb lépett a tanárhoz. - Nem lehetne ezt a dolgot elfelejteni? Hm? Többé nem fordul elő - vetette be a kis kóbor kutya tekintetet, amit annyiszor alkalmazott már a férfival szemben az órák után. Most mégis úgy látszott, a pedagógus szigorú arca csak nem akar meglágyulni.
- Az egyik legszigorúbb szabálysértést mégis hogyan tudnám elfelejteni?! - emelte meg a hangját a tanár fenyegetően, és Yunhonak minden erejére szüksége volt, hogy a rejtekhelyén tudja magát tartani.
- Tanár úúúúúr - tette össze kezeit esdeklően a fiú és az elragadó bájait bevetve toporgott a férfi előtt, mint egy ártatlan kisgyerek.
- Csak ezt ne - suttogta magában Yunho ökölbe szorított kézzel.
- Kim Jaejoong, most hatalmas bajban vagy! A szép szemeid itt mit sem érnek - közölte határozottan, mire kezek fonódtak gyengéden izmos karjára, és Jaejoong úgy kapaszkodott belé, mint egy elhagyatott kiscica.
- Tanár úúúúr - nézett rá esdeklően. - Bármit megteszek, amit csak akar, ha nem árul be - pislogott rá nagy szemekkel, aminek bizony nem lehetett ellenállni.
Yunho fogcsikorgatva remegett az indulattól, ahogy a jelenetet figyelte.
- Bármit? - kérdezett vissza furcsa hangon a tanár, amitől egyszeriben megdermedt rejtekhelyén.
- Igen. Bármit - mosolygott rá csábítóan a fiú, és már épp újra szóra nyitotta volna nyelvével benedvesített ajkait, amikor a férfi a falnak lökte teljes erőből, majd mohón odapasszírozta, hogy szabadulni se tudjon.
- Ezt akartad, nem? - kérdezte rekedt hangján a férfi, és már éhesen ráhajolt volna diákja szájára, amikor hangos kiáltás ütötte meg a fülüket.
- JAEJOONG-AH!
Ahogy a hang forrására pillantott, teljesen elsápadt Yunho arckifejezése láttán. Azt hitte ismeri a fiút, hiszen egymás mellett nőttek fel, de ezt a tekintetet még soha sem látta a szemeiben. A vad, agresszív és vágytól égő pillantást.
- MI A FENÉT CSINÁL MAGA, HÁH!????!!! - kiáltott indulatosan, ahogy mellettük teremve lerángatta róla a tanárt és már emelte volna remegő öklét egy hatalmas csapásra, mire Jaejoong elkapta a karját.
- Ne csináld! Megőrültél?! - próbálta lefogni, de érezte kezei alatt a másik megfeszült és remegő izmait, amit nehezére esett kordában tartania.
- Nocsak Jung Yunho... - mosolyodott el ördögi vigyorral a tanár - Valahogy sejtettem...
- Maga gusztustalan, perverz köcsög! Hogy meri rátenni a kezét az én Jaejoongomra?!!! Háh!??? - A szavak hallatán az említett hirtelen dermedt le, majd csodálattal telt pillantással nézett fel Yunho zaklatott arcára.
- Oh! Szóval a tiéd? Hát ezt nem tudtam - fonta karba a kezét a tanár és szemmel láthatóan élvezte a jelenetet.
- Song tanár úr, ne hallgasson rá. Ez tejesen meghibbant - nevetett fel zavartan Jaejoong, majd elsápadt, ahogy Yunho elkapta csuklóját és erősen megszorítva azt, magához rántotta. Érezte ahogy a hatalmas ujjak durván a hajába markolnak tarkója fölött, majd a következő pillanatban már saját szájában érezhette a másik nyelvének heves mozdulatait. Mindezt a tanár előtt...
Összeszorított szemekkel tűrte a durva a kínzást, majd hirtelen abbamaradt az erőszakos csók, nyálcsíkot hagyva állán az iménti kellemetlen jelent. Yunho ismét a tanár felé fordult indulatosan fújtatva, miközben a levegőbe emelte Jaejoonggal összefűzött ujjaikat.
- Most már látja?! AZ ENYÉM! - kiáltotta ismét.
Az irodalomtanár arcán furcsa mód továbbra is kinn ült a gúnyos vigyor.
- Ha kicsapnak az iskolából, vajon akkor is a tiéd marad? - tette fel a kérdést, ami ezúttal visszarántotta őket a kegyetlen valóságba, hogy bizony még mindig nagyon nagy bajban vannak.
- Mi... Mit mondott? - kérdezett vissza zavartan, de továbbra is próbált keménynek tűnni.
- A felelősséget vállalnia kell valakinek - közölte Song Chang Eui leplezetlen kárörömmel. - Jaejoong, neked mi a véleményed? - pillantott rá az eddig némán és lesokkoltan ácsorgó fiúra, mire Yunho is felé kapta tekintetét.
- Hát én... izé... - nézett fel kipirult arccal barátjára.
- Nem hinném, hogy bárki Jaejoongot gyanúsítaná szabálysértéssel, ha te ott vagy mellette. Vajon kinek fognak hinni? - szívta a vérét tovább a tanár. - Nem mintha eddig is érdekelt volna a saját jövőd, ugye Yunho-ya?
- Mit tud maga?! - kérdezett vissza ingerülten, hogy leplezze hirtelen jött zavarát.
- Hát persze... én nem érthetem meg az olyan diákok észjárását, akik még az utolsó helyet sem képesek elérni a félévi értékelésen. Egyet értesz Jaejoong?
A tanár szavai mintha egyszeriben kirángatták volna abból a révületből, amit Yunho közelsége és korábbi tette okozott számára.
- Ig... igen - válaszolta dadogva és félve pillantott fel a mellette álló sápadt arcára, ahogy őt bámulta hitetlenkedve, majd hozzátette: - Song tanár úr sokkal menőbb, mint te... - folytatta, és hiába akart megálljt parancsolni a nyelvének, egyszerűen nem tudott lakatot tenni szájára - ő sokkal okosabb... teljesen lehangol, ha össze kell vele hasonlítanom téged. Mert te annyira hülye...
Hatalmas rántást érzett a karján, ahogy Yunho vonszolni kezdte maga után lefelé a lépcsőn, faképnél hagyva tanárukat.
- Ez a válaszod Yunho-ya? Megfutamodsz? - kérdezett utána tanára, mire az indulattól remegve fordult vissza a férfi felé.
- Mit akar mit tegyek?! - köpte felé a szavakat, mire a tanár szélesen elmosolyodott.
- Ha a következő vizsgán benne leszel a legjobb tízben, akkor elfelejthetjük ezt a kis incidenst - forgatta meg a kezében az eldobott cigarettacsikket, amit az imént vett föl a földről.
- És ha nem csinálom?! - fintorodott el a fiú.
- Akkor... nem csak a felelősséget kell vállalnod a tetteidért, de számolnod kell azzal, hogy egy számodra fontos személyt elveszek tőled - függesztette rá vad tekintetét Jaejoongra, mire a fiú akaratlanul is másik kezével Yunho karjába kapaszkodott.
- Részemről áll az alku - közölte hirtelen diákja, mire Jaejoong levegő után kapva pillantott rá. - Engem egy tanár sem győzhet le - fújtatott dühösen, mint egy kiéheztetett vadállat.
- Kíváncsian várom a fejleményeket - nevette el magát a férfi. - Most mennyetek! Mindjárt kezdődik az óra.
Talán mondania se kellett már, Yunho ujjai ismét szorosan fogták Jaejoong karját és ellentmondást nem tűrően kezdte rángatni az épületbe, végig a folyosókon, majd az udvaron át.
- Yunho-yaaaa - próbálkozott halkan, hogy megállásra késztesse a felbőszült fiút, de mind hiába volt. Tudta, hogy a másik most irtó dühös rá és kemény büntetésben lesz része. Talán még meg is veri. - Yunho-ya, ne csináld már - kezdte volna az affektálást. - Hallod? Már be is csöngettek. Majd óra után megbeszéljük, hah? - könyörgött tovább, de ahogy bevágódott mögöttük a tornaterem melletti szertár ajtaja, már érezte, hogy nincs menekvés.
- Szóval bejön neked ez a seggfej?! - kiáltott rá hirtelen, indulattól telve, miközben lassan közelítve felé, Jaejoongot hátrálásra késztette.
- Nem értem mi a problémád - nevette el magát zavartan a fiú, miközben botladozott a szanaszét dobált medicil labdák között a kis helyiségben. - Nem hittem, hogy érdekellek, akkor most mi a fenéért... - kezdte volna a veszekedést, mire rálökték a magasugrásnál használatos fehér matracra.
- Miért kell úgy viselkedned, mint egy ribancnak?! - mordult rá a fiú és letépte magáról egyenruhájának zakóját, majd a nyakkendőjét kezdte agresszívan rángatni, miközben barátja terpeszben feküdt előtte a puha felületen és megrökönyödve bámulta minden mozdulatát. Mintha nem akarta volna elhinni, ami a szeme láttára zajlik.
- Miket beszélsz? - próbált nevetést erőltetni, nem túl sok sikerrel, ahogy lekerült a nyakkendő társáról és immár az ingét kezdte gombolni. - Mit csinálsz? - tette hozzá bátortalanul.
- Nem egyértelmű? Meg akarlak dugni!
A válasz egyértelműen hangzott, mindenféle kertelés vagy pironkodás nélkül.
- Várj már! - nevette el magát ismét. - Ne viccelődj ilyesmivel!
- Eszem ágában sincs viccelődni - közölte egyszerűen, majd miután a fehér ing gyorsan lecsúszott vállairól, rámászott a másikra.
- Mi van veled? - pislogott nagyokat Jae, majd könyökét leengedte, amin eddig támasztotta magát, hogy hátára fekve nagyobb távolságot biztosítson Yunho arcától.
- Fogalmam sincs - dünnyögte álmatagon, majd lassan ráhajolt az alatta fekvő ajkaira és lágyan megcsókolta. Barátja készségesen nyitotta ki száját előtte és hunyta le szemeit, hiszen amióta csak felfedezte a szexualitás fogalmát, a fiú érintéseiről ábrándozott. Most mégis levegő után kapva, döbbenten próbálta lefogni a másik csuklóját, ahogy bemerészkedtek a rakoncátlan ujjak az inge alá, és gyengéden cirógatva ingerelte bőrét, miközben nyelvét egyre hevesebben forgatta körbe-körbe a szájában.
- Yun....mmm... - próbálta megszólítani a másikat, mikor érezte, hogy az érintések egyre hevesebbé válnak felsőtestén és merevedése is egyre szembetűnőbb lett. A fölötte terpeszkedő lassan elvált ajkaitól, ezzel hosszú nyálcsíkot képezve maguk között, és vágytól elködösült tekintettel próbáltak egymás arcára fókuszálni, ahogy pihegve vették a levegőt.
- Akarod, ugye? - kérdezte rekedten, amire a válasz teljesen egyértelmű volt, ahogy Jaejoong hirtelen mozdulattal kulcsolta körbe lábait a derekán, s karjait a tarkójánál, hogy közelebb vonja magához egy olyan heves csókra, amiben kiélhette minden kielégítetlen vágyát, ami felhalmozódott benne az utóbbi években. Yunho döbbentségét kihasználva, nagy lendülettel fordította át magukat a matracon, hogy aztán úgy tapadhasson rá, mintha ragasztóval kenték volna be a testüket.
- Várj már! - nyögte hangosan a fiú, ahogy barátja áttért a nyakára és hevesen kezdte szívni bőrét, miközben fenekét erősen dörzsölte merevedésének. Mintha meg se hallotta volna, hogy szólongatják, haladt tovább a mellkasára, amin erotikusan nyalt végig, egészen a hasfalán át a köldökéig, majd... Yunho megragadta a vállát és heves mozdulattal tolta el magától, másik kezével a száját takarva. Kim Jaejoong életében először látta elpirulni és zavarba jönni ezt az erős és férfias embert. A félmeztelen srác pedig úgy bámulta őt, mintha rá se tudna ismerni a rajta terpeszkedő, kócos hajú, nyálas szájú, kipirult társára, akinek a vágy csak úgy tombolt a tekintetében, miközben felhúzott vállakkal tenyerét az alatta fekvő mellkasán megtámasztva zihált, mint egy felajzott macska.
- Bo... bocsánat - húzta össze magát apróra, lehajtott fejjel és már mászott volna le róla, mire gyors mozdulattal lefogta a combjait, hogy ne tudjon elszökni.
- Én csak... - kezdett bele elvörösödve Yunho - nem gondoltam, hogy ennyire... - folytatta volna, de a mellkasán pihenő kéz ujjai lágyan végigkarmolták hasfalát, amibe teljesen beleborzongott. A rajta ülő elméje már teljesen elködösödött, szinte már lehetett látni körülötte a rózsaszín felhőt, ahogy remegő ajkakkal sóhajtva bámulta a kidolgozott felső testet. Szinte már megsajnálta legjobb barátját, ahogy a kiéhezett és vágyakozó pillantásai egyre szánalomra méltóbbnak tűntek. Kinyújtotta kezét, majd lágyan végigsimított a remegő arcon.
- Túl sok rajtad a ruha, nem gondolod? - kérdezte tőle vigyorogva, mire Jaejoong kifújta a benntartott levegőt, majd gondolkodás nélkül kezdte el rajta ülve kigombolni a zakóját, ami hamarosan a földön kötött ki. Már épp nyúlt volna a nyakkendőhöz, mire Yunho hirtelen lefogta a kezét. - Azt hagyd fönn - vigyorgott rá kajánul, amit a fiú beharapott alsó ajkával egy mosolyban viszonzott és folytatta az ing kigombolásával. Yunho nagyot nyelt, ahogy megpillantotta a széles mégis kecses vállakról lecsusszanni az inget, amit aztán hanyagul hagytak a vékony karokon lógni, mégis láttatni engedett annyit, ami bármelyik húsvér embert pillanatokon belül felizgatta volna. A rózsaszín mellbimbóknak mindig is a csodájára járt, mikor testnevelés órákon az öltözőben vagy akár nyáron a strandon egy pillanatot sem hagyott ki, hogy jól megbámulja azokat. Ha merészen ki akarná jelenteni, akkor a fiú tökéletes volt. Alaposan szemügyre vette a reszketegen mégis gyorsan hullámzó finoman kidolgozott hófehér hasfalát, mely mintha csak táncolt volna előtte a szapora levegővételektől, ahogy bátortalan kezeivel csatolta szét mindkettejük övét a nadrágon, majd csillogó szemekkel tekintett le rá.
Yunho lassan vezette fel mindkét kezét a gyönyörű testen, melyen a bőr selymesen simult tenyere alá, miközben a karjaiban tartott csoda lehunyt szemekkel élvezte a simogatást, majd összerándult egy halk nyögéssel, ahogy erősen megnyomta mindkét mellbimbóját a hüvelykujjaival.
- Ribanc - kuncogott fel játékosan alatta, ahogy újra megpöckölte az érzékeny testrészt, mire minden alkalommal összerándult fölötte a fiú.
- Yunho... - nyöszörögte a nevét kéjjel teli hangon, majd megragadta a másik jobb kezét és tolni kezdte felfelé bőrén, végig a mellkasán a nyakáig, melyet oldalra billentett fejjel élvezett lehunyt szemekkel, miközben nagyra nyitott ajkait olyan hangok hagyták el, ami bármelyik pornófilmet megszégyenítette volna. Csodálattal teli pillantásokkal kísérve vette szájába társának mutató és középső ujját, hogy élvezettel telve szopogathassa azokat, fürge nyelvével újra és újra körbecikázva, hogy a szívó és cuppogó hangokkal az őrületbe kergesse az alatta egyre csak szenvedélytől fújtató fiút.
- Meg akarsz ölni? - kérdezte rekedten Yunho, ahogy lassan kihúzta a másik szájából ujjait és a tömérdek nyálat végigkente a vastag és egyre csak hívogató rózsaszín ajkakon.
- Hmm? - nyitotta ki szemeit álmatagon a másik, melyek nedvesen csillogtak üregükben a vágytól izzva. Az iskola ügyeletes rosszfiúja úgy gondolta, azért mindennek van határa, és nagy lendülettel dobta le magáról az önjelölt macskát, hogy aztán felbőszülten másszon be lábai közé és két tenyerével durván masszírozni kezdje annak felső testét, amit hátra vetett fejjel, hangosan nyögve díjaztak.
- Fel akarlak falni - mondta izgatottan, ahogy húzta lefelé kezeit a remegő bordákon és határozott mozdulattal rántotta le az előtte fekvőről a nadrágját, hogy olyan édes látványban legyen része, ami még jobban felizgatta. Jaejoong világoskék alsónadrágján már egy hatalmas nedves folt éktelenkedett az izgalomtól, és a ruha gumírozása fölött már kikandikált hatalmasra nőtt férfiasságának vége, melyből csillogva buggyant ki az előváladék.
- Basszus - nyüszített fel a megszégyenült áldozat, és elvörösödve próbálta két kézzel kitakarni a másik elől azt, amit valójában már nagyon is jól meg tudott nézni magának.
- Na de JaeJae... - rántotta el onnan hirtelen a remegő kezeket és leszorítva csuklóit a matracra, mosolyogva stírölte a reszkető csípőt.
- Csak mert... - kezdett bele torokköszörülve - nagyon kedvellek - motyogta el a mondat végét, de Yunho ezt is tökéletesen hallotta. Nagyot sóhajtva hajolt oda a hívogató ajkakhoz, hogy ismét megízlelhesse őket, és közben a mellkasát majd szétvetette a boldogság. Huncut ujjait lassan vezette a másik lábai közé, mire az megremegve zárta össze combjait, egy hatalmasat nyögve.
- Ne akarj még ennél is jobban elcsábítani - búgta neki barátja, majd lassan eltávolodva tőle a csípőjétől húzni kezdte combjain lefelé az alsóját. Már meg sem lepődött rajta, hogy a mellbimbókhoz hasonlóan milyen szép rózsaszín barátja pénisze, és éhesen nyalt végig ajkain. Jaejoongnak már nem sok kellett a beteljesülésig, ágaskodó hímtagjából kiindulva, melyre éhesen hajolt rá, mégis csupán egyetlen nyalintásban részesítette a másikat, aminek eredménye egy hangos kiáltás volt. Halkan felnevetett barátja rángatózó vergődésére, majd addig ismételte az ingerlő mozdulatot nyelvével, míg az éles körmök bele nem vágtak a vállába, hangos lihegés kíséretében.
- El fogok menni - formálta halkan a szavakat rekedten, miközben végig csókolták csontos csípőjét.
- Rajta - válaszolta suttogva, és beleharapva bőrébe, erőteljesen szívni kezdte.
- De én... veled együtt... - nyögte hangosan, majd hirtelen kiáltott fel, ahogy az erős ujjak rámarkoltak hímvesszejére, mire élvezete egészen az arcáig fröccsent, ívbe feszítve reszkető testét. Hangosan zihálva próbálta rendezni légzését, ahogy lassan és sértődötten nyitotta ki szemeit, hogy ránézhessen a benne szerelmesen gyönyörködő Yunhora.
- Ne nézz így... nem engedlek el olyan könnyen - kuncogott a fiú, majd karjánál fogva felrántotta ülésbe és egymás szemébe nézve söpörte ki az izzadt tincseket a homlokából. - Azt szeretném... - kezdte, ahogy az érintés áttért a pihegő ajkakra, melyre egy kósza ondócsepp került - hogy a száddal csináld...
Jae megszeppenve pislogott párat, ahogy füle hegyéig elvörösödött, majd tétovázás nélkül csusszant be Yunho lábai közé, kényelmesen befészkelve magát elé, s már cipzározta is ki a nadrágját, amitől teljesen ledöbbent. Azért egy kis ellenállásra számított, hiszen nem gondolta volna, hogy a másik készséggel teljesítené abban a pillanatban minden kívánságát, akár a csillagokat is lehozta volna neki, ha teheti.
- Így jó lesz? - kérdezte hirtelen a lábai között az oldalán fekve, immár az alsójából kihámozott méretes merevedését a markában tartva, ami csak egy centire volt a gyönyörű nedves ajkaktól, melyek a megváltást hozhatják el minden földi halandó számára.
- Micsoda kérdés ez? - nevetett fel pajkosan és teljesen beindulva, majd már érezhette is a forró ajkakat, melyek ingerlően és mohón zárták körbe, egészen mélyen. Kim Jaejoong minden volt, csak szívbajos nem, ahogy mindent beleadva, szívvel-lélekkel dolgozott a nyelvével, miközben a cuppogó hangok mellett hangosan nyögdécselt, hogy még jobban hergelhesse barátját.
- Uhg... a fenébe - nyögött fel Yunho élvezettel telve, és ösztönösen ragadta meg egyik kezével a terpeszkedő fiú haját, hogy még gyorsabb tempóra kényszerítse, amit hangos nyöszörgés kísért. Másik kezével előre nyúlva húzta fel a még mindig Jaejoong karjain lógó inget a hátáról, hogy szemügyre vehesse a gyönyörű bőrt, mely alatt az izmok megfeszültek újra és újra. Hosszú combjain és mellkasán ott csillogott gyönyörének eredménye, az ismét keményedő hímtagja mellett, s ahogy hosszú szempillái alól, cicásan felpillantott rá, miközben száját teljesen kitöltötték... egyszerűen nem bírta tovább.
Erőteljes mozdulattal húzta fel a másik fejét hajánál fogva magától, majd agresszívan lökte hasra a matracon és mögé mászott.
- Yunho? - kérdezte ijedten, hátra sandítva, ahogy érezte, hogy pucsító pózba kényszerítik és a másik fújtatva ragadta meg a fenekét. - Mit csi... AHHH! - kiáltott fel, ahogy megérezte a tolakodó nyelvet a nyílásánál és hirtelen hátracsapott a kezével, hogy ellökhesse onnan a másikat. - Megőrültél? Ne nyald! Az... - próbált ellenkezni, de lefogták a csuklóját.
- A reggeli futás után mindig zuhanyozol. Érzem a szappan illatát - válaszolta Yunho, ahogy szenvedélyesen nyalta tovább, és ezzel lezártnak tekintette a kínos szituációról való kommunikációt, amitől Jaejoong még jobban zavarba jött.
- Ne... ott... tényleg ne! - kérlelte tovább vágytól fűtött hangon, ahogy egyre több nyál került az alsó fertájára, és immár ismét teljes pompájában meredező farka is egyre nedvesebb lett, s nem sokra rá megérezhette Yunho ujját magában, mire hatalmasat kiáltott. A mögötte térdeplő előre lendülve fogta  meg a nyakában még mindig lógó nyakkendőt és a szájába tömte.
- Harapj rá, és ne hangoskodj! Mi lesz, ha ránk nyitnak? - kérdezte rekedten és morgó hangot hallatott, ahogy egészen mélyre nyomta középső ujját a másik testében. Jaejoong felső teste reszketve roskadt a matracra, miközben körmeivel a puha anyagba kapaszkodott, s erősen ráharapott a nyakkendőre. - Jó fiú... - A suttogó kéjtől fűtött hang az őrületbe kergette.
Egyre gyorsabban kezdte mozgatni az ujját benne, majd a ziháló hang és a ritmust felvevő csípőtánc hatására még egy ujj követte a másikat. A vergődő fiú vágytól elborult elmével vonaglott előtte, minden egyes erőteljes lökéstől megrázkódva, s felnyüszített, ahogy megérezte a gyengéd érintést a lábai között.
- Yunho! - kiáltotta nevét, ahogy ajkai közül kiejtette a ruhadarabot és zihálva vette a levegőt, próbálva egyre hátrébb tolni a csípőjét. Mintha csak a jel lett volna, hogy már kellően kitágult az alkalomhoz, társa kihúzta belőle ujjait, majd megragadta csípőjét erősen, amitől remegni kezdett.
- Szólj, ha fáj... akkor megállok - mondta halkan szerelmének, s lassú mozdulattal csúsztatta be magát a másikba, közben gyengéden simogatva derekát, hogy ezzel is nyugtathassa az alatta megrázkódó testet. Jaejoong hangosan nyöszörgött, ahogy egyre jobban elnyelte a másikat, míg végül teljesen befogadta. Yunho remegő kezekkel nyúlt előre, hogy megszabadíthassa a rágabalyodott ingtől, majd mikor úgy érezte, eljött a megfelelő pillanat, előre lökte magát, amit hangos nyögés és zihálás követett.
- Yunho... ez... - jött a halk cincogás elölről.
- Fáj? - kérdezte gyengéden és megállt a mozdulatban.
- Kicsit... de... nagyon furcsa - motyogta alig hallhatóan, ahogy fejét a matracba fúrta felhúzott vállakkal.
Lassú ütemben kezdett el mozogni benne, hogy minél előbb hozzászoktathassa a különös érzéshez a másikat. Számára is új volt az élmény, hiszen teljesen más ingerléssel hatott rá, mintha egy nővel szeretkezne. Erősebb, intenzívebb és izgatóbb volt, amit semmi pénzért nem cserélt volna el egyetlen nőért sem.
- Gyorsabban - hallotta meg a reszkető hangot, mire mosolyogva ragadta meg a fiú csípőjét és kezdte magát erőteljesen lökni a szűk lyukba, teljesen megfeledkezve magáról. Ha akart volna se tudott volna már leállni. Mikor megpillantotta az előtte térdeplő arcát, ahogy megpróbált hátra nézni, előre rendült hozzá, hogy aztán a nyakkendőjét megragadva rántsa hátra a másik fejét. Jaejoong hangosan zihálva kapkodta a levegőt, hol kiáltozva, hol hangosan nyögdécselve, ahogy heves mozdulatokkal váltak eggyé. Testüknek nedvesen összecsapódó hangjai, izzadság és gyönyör szaga töltötte be a szertár fülledt levegőjét, szinte már elviselhetetlen forrósággal, épp hogy nem párásítva be vele az ablakokat.
- Yunho... - pillantott hátra ismét nyöszörögve, elködösült tekintettel, izzadságba borult testtel, miközben a másik még mindig szorongatta nyakkendője végét, ezzel ívbe feszítve hátát, mely megállíthatatlanul reszketett. A megszólított nem bírta levenni tekintetét a telt ajkakról, amik a nevét formálták újra és újra. Elkezdte húzni a nyakkendőt maga felé, s Jaejoong szép lassan egyenesedett fel előtte, majd testük végre teljesen egymásnak simulhatott, hogy mellkasának dőlve a karjaiban tartott személyt végre magához vonhatta egy fülledt csókra és egy olyan szoros ölelésre, amibe megpróbált minden érzést belefektetni, amit iránta érzett. Szeretője lassan felemelte kezét, hogy aztán összefűzött ujjaikat levezessék merevedéséhez, és együtt masszírozzák erőteljesen, míg Yunho zihálva  kezdte lökni magát hátulról, hol a nyakát, hol az ajkait falva.
Nem kellett sok, hogy egymás nevét kiáltva menjenek el reszketve, izzadságtól és ondótól összeragadva, elterülve a hideg matracon, mely mocskos foltokkal tarkítva tanúskodott róla, hogy két fiatal örökre és végérvényesen kötötte össze az életét egymással az iskola szertárában a matematika óra helyett.

***

- Még mindig haragszol? - sandított hátra meghunyászkodva a hátán cipelt szerelmére, aki sértetten csücsörítve fordította el pillantását. - Ne haragudj, hogy benned mentem el...
- Fogd már be! - kiáltott rá hirtelen Jaejoong és megpróbálta befogni a száját, hogy az utcán sétáló járókelők figyelmét ne vonják még jobban magukra. Már ha az nem lett volna elég feltűnő, hogy tornaruhában volt és vagy két pulcsi volt a dereka köré kötve.
- Bocsi - harapta be alsó ajkát Yunho, hogy visszafolytsa a nevetést.
- Ez borzasztó érzés... olyan mintha még mindig... - kezdte Jae, de észbe kapva inkább jobbnak látta elharapni a mondat végét.
- Mintha még mindig...? - kérdezett vissza vigyorogva Yunho.
- WAAAAHHH! - kiáltott hirtelen és a fejét a másik nyakába fúrta, ahogy érezte együttlétük eredményét végigfolyni a tornanadrág alatt. Mindeközben drága osztálytársa vidáman dúdolni kezdett és prüszkölve próbálta magában tartani a kárörvendő nevetést.
Némán haladtak hazafelé egymásba kapaszkodva, mikor a nyugodt csöndet Jaejoong törte meg:
- Ha ezek után nem leszel benne a legjobb tízben... én komolyan mondom...
- Ne aggódj emiatt - mosolygott hátra Yunho. - Te már hozzám tartozol, és senki sem vehet el tőlem.
Ez az egy mondat elég volt ahhoz, hogy a bensőjét elöntse a boldog melegség érzése.

***

Hiába tűnt abszurdnak az ígéret, Yunho a következő vizsgán mégis benne volt az első tízben, sőt fölényes győzelmet aratott a többi diák fölött az első hely megkaparintásával, míg Song Chang Eui büszkén feszített a tanáriban, hogy bezsebelhesse az elismerő, s dícsérő szavakat; valamint nem egy kérdést intéztek hozzá, hogy miként sikerült az iskola ügyeletes rosszfiújából egy mintadiákot faragnia. Jung Yunho hirtelen népszerűségnek örvendett az iskolában, és semmit sem sejtve fogadta a gratulációkat kemény munkája eredményeképp, miközben Song tanárúr mosolyogva biccentett a Yunho mellett ácsorgó büszke Jaejoong felé, aki viszonozta a gesztust.
A kérdésre a választ csupán ők tudták az egész iskolában...

the end