Románia

Így egy hónap elteltével végre meghozom a Romániai kis kirándulásom beszámolóját is. :) Nem tudom mennyi emberkét érdekel, de aki kíváncsi rá, az tovább kattintva a teljes bejegyzésben elolvashatja röviden az eseményeket és meglesheti az általam készített csudálatos képeket, melynek egy része azért ferde és vakus, mert a mozgó kocsiból fotóztam. ^^" De azért a zöme egész jó lett, szóval a lényeg ott van. Ebből már következtetni is lehet arra, hogy autóval mentünk (a szüleimmel, meg nagyapámmal), és utunk célja rokonlátogatás volt. Tudni illik nálunk a távoli rokonság szanaszét szóródott világszerte papám részéről. Voltak/vannak rokonok Bécsben, Temesváron, de még Amerikába is (na oda még egyikünk sem ment el xD). Mondanom se kell, hogy ezeknek a rokonoknak a nagy részét nem is ismerem, mivel életemben először, most hagyhattam el az országhatárt. Nem gondoltam volna, hogy Románia lesz az első hely, ahol külföldön megfordulok. :) És tényleg gyors fordulás volt, mert egy nap alatt megjártuk. Hajnalban indultunk és estére már itthon is voltunk. Persze állati kimerítő volt ez a feszített tempó, na meg más helyen is voltunk még, de erről bővebben a teljes bejegyzésben. ^^ Katt tovább!

Hát ebben a bejegyzésben főleg a képek fognak beszélni. ^^ Szóval első megállónk ugye az országhatár volt. :D Mily meglepő. Nem is tudom mit gondoltam, hogy mekkora procedúra lesz átjutni a határon, de csak meglesték az igazolványokat, aztán csókolom. Ennyi. A határ után az első benzinkútnál megálltunk autópálya matricáért, és pihiztünk picit, ettünk-ittunk stb. Már ekkor szembetűnő volt a sok román rendszámú autó és a nyelv, amin az emberek beszéltek. Ekkor még annyira nem zavart a dolog, de már kezdtem érezni, hogy Kecskemét rohadt messze van már tőlünk. :D Nagyszüleim évek óta, minden évben kijártak Romániába, mert itt lakik papám nővére, és minden alkalommal Aradon mentek keresztül. Aradon egy régi családi ismerős lakik, egy idős néni, akit szintén csak most volt alkalmam megismerni. :) Ahogy beértünk Aradra, már fogtam is a telefonom és lőttem sorra a képeket különböző épületekről, templomokról, na meg minden féléről, amit csak érdekesnek találtam.

A villamosok amúgy is a gyengéim, így mikor megláttam, hogy itt van pirosban, sőt feketében, teljesen odavoltam. xD (meggyütt a turistáááá ;D )

 Az első képen az Aradi vasútállomást láthatjátok. Annyira szép épület... kár, hogy csak messziről tudtam lefotózni.

 Voltak amik jól sikerültek, voltak amik kevésbé. xD Persze visszafelé úton is erre jöttünk, így próbáltam pótolni a képek hiányosságát, több kevesebb sikerrel, amit majd a bejegyzés vége felé láthattok. (haladjunk csak szépen sorban)

 Oh ez szép volt. :3

Ez is egy nagyon szép templom volt. Sajnos a legtöbb épületet nem tudom megnevezni, mert papám annyi mindent mondott folyamatosan erre-arra mutogatva, hogy csak kapkodtam a fejem, így az információk egybemosódtak, és hülyeséget se akarok írni. ^^"

 Szinte minden ház ilyen régies stílusú volt. Kicsit romosak néhol, régiek, de hangulatosak. :)
Amúgy igen szegény ország, látszik a lényeges különbség Magyarországgal.

És hát a kocsiúton nem maradhatott el a tájfotózás sem. :D

Aradon, miután meglátogattuk az idős nénit, akihez mentünk (kaptunk finom ebédet is, na meg tudtam cicázni :3), utunkat Temesvár felé vettük. Itt lakik papám nővére, Emi néni és a családja. Együtt lakik a lányával, az unokájával és annak párjával. Emi néniről tudni kell, hogy annak idején nagyon híres opera énekesnő volt. Annyira, hogy bent lakott az operaházban (papám elmondása szerint), ami a lakásuktól egy öt percnyi sétára található. Lényegében a város szívében laknak. :) Öröm volt megismerni az ottani családot, bár lehet, hogy kiskoromban már találkoztam velük idehaza, de arra sajnos már egyáltalán nem emlékeztem. A nagymama és lánya nagyon jól beszélik a magyart, de az unoka, aki lényegében nekem egy jó távoli unokatesóm, csak románul beszél, de a magyart közben megérti. Érdekes volt így a beszélgetés, hogy néha nevetett azokon amiket mondtunk, de közbeszólni már románul tudott csak, és ez anyukája által fordításra került számunkra. :D Szóval nem volt egyszerű de megoldottuk. A leányzó amúgy azt hiszem egy-két évvel fiatalabb csak nálam, és nagymamáját követve szintén operaénekesnek tanul, és már komoly versenyeket is megnyert, szóval nagyon tehetséges abban, amit csinál. ^^ Sok mindenről beszélgettünk, ittunk meg pihentünk. Valami iszonyatosan meleg volt aznap (május utolsó napja). Felbuzdulva azon, hogy én még nem jártam Temesváron, nagyapám elrendelte, hogy egy rövid városnézést tartsanak nekem, hogy szétnézhessek. Na itt már tudtam normális képeket csinálni. Mivel vasárnap mentünk, így pont belefutottunk egy nagy buliba, ami a központban volt, mivel itt ekkor ünnepelték a Pünkösdöt és programok voltak a városban. Rogyásig volt a főtér emberekkel, volt színpad felállítva az Operaház előtt, ahol később előadók léptek fel.

 A főtér felé menet:

Népviseletbe öltözött emberkék az esernyős utcácskában. :)

És a főtér:

Az Operaház :3

 A főtéren lévő épületek, sétány stb. lenyűgözőek voltak. Nah meg ez a kertművészet. :D

 Sok sok madárka. :3

Gyönyörű kert, háttérben a székesegyházzal.

Ezek az öreg épületek csuda szépek voltak. :) Lent végig üzletsorok és vendéglátó helyek csalogatják be a járókelőket és turistákat.

Ahogy egyre közelebb haladunk a sétányon a székesegyház felé, egy gyönyörű szökőkútba botlunk.

A galamb besétált a képbe. A pofátlanja. xD

Azt hiszem ezt a szobrot nem kell bemutatni senkinek, mert igencsak híres.
Romulus és Remus szobra. :3

Ez pedig már az Ortodox székesegyház, előtte pedig az emlékmű, ami a temesvári forradalom áldozatainak emlékére épült. Hallottam borzalmas történeteket erről az eseményről a családtól és utána is olvastam egy picit, hogy legyen fogalmam erről az egészről, ugyanis érdekes módon az én történelem óráim/könyveim anno ezeket valahogy "kifelejtették". Pedig ha az ember belegondol, hogy ez nem is olyan távoli múltban történt (na meg hogy mik történtek), akkor halálosan ledöbben.

Szerintem a kép egyáltalán nem adja vissza, hogy mennyire hatalmas épületről van szó. Ilyen magasat még nem is nagyon láttam szerintem. Na meg szebbet sem. :3

Nem nagyon akarok belemenni a dolgok vallási oldalába, mert bár katolikus vagyok, mégsem tartom magam vallásosnak. Mivel Pünkösd volt, így muszáj volt betérnünk ide, hogy körülnézhessünk, az embereknél itt mi is a szokás. A székesegyház belülről gyönyörű volt, szinte mondhatnám, hogy lélegzetelállító, és igen sokban eltért a belső tere a megszokott magyar templomokétól. Nem voltam olyan jó művtöriből anno, de az lejött, hogy a freskóművészetük és úgy általában az ábrázolásmódjuk is sokban eltér a magyarétól. Ami számomra meglepő volt, hogy a padló mindenhol szalmával volt beszórva. Ezeket a szalmákat az emberek megszentelték, koszorút fontak belőle, majd egy rövid ima után távoztak, magukkal víve a koszorút. Most tényleg nem tudom, hogy jól írtam-e a sorrendet, számomra ez meglepő volt, mifelénk nem ez a szokás nah. :D Viszont amit elmondhatok, hogy láttam igen fiatalokat is. Szóval úgy képzeljétek el, hogy az ilyen justinbíberre vágatott frizurás srácok is bementek imádkozni. Azt hiszem, Románia nagyon vallásos ország lehet, mondjuk már az országutak mentén is valami orbitálisan hatalmas keresztek voltak kirakva, amik már önmagukban is elmentek egy látványosságnak, pedig ott általános az ilyesmi (naaagyon sok keresztet láttunk).
Miután itt végeztünk, elindultunk sétálni mindenfelé. Ekkor már kezdett zavarni egy kicsit a dolog, hogy egy büdös szavát nem értettem a körülöttem lévő embereknek. Sehol egy turista, komolyan mondom. Mindenki románul beszélt. :D Hát ha egyedül lettem volna, tuti hogy eltévedek és sírva fakadtam volna. Még csak azt sem tudom, hogyan köszönnek a románok... Azt hiszem, némi előzetes utánajárás nem ártott volna, így talán odamertem volna menni a fagyishoz, hogy legalább egy rohadt gombócot tudjak venni, mert állati meleg volt és szomjas is voltam (nem vittem magammal vizet yeee). Aztán végül is nem vettünk sehol semmit, mert egyikünk sem beszél semmilyen nyelven (hacsak nem értik meg a japánom :D), és nem mertünk odamenni sehova. XD Bátor egy család, mi? Nah persze ha papám velünk jött volna sétálni, akkor nem lett volna ilyen gond (töri a románt rendesen xD), de ott maradt a nővérénél beszélgetni, amíg mi sétáltunk.

Na azt hiszem ezért a látványért volt érdemes átutazni egy másik országba. :D Fogalmam sincs mi célt szolgálnak, azon kívül, hogy árnyékot biztosítanak és gyönyörűek. Amúgy igen, az mind ember! Tömeg nyomor volt mindenhol, szinte csak tyúklépésben lehetett haladni. Végig a soron méregdrága üzletek szuvenírekkel és kávézók.

Íme a két leggázabb kép, amit valaha csináltam. Én és a kirakat fotózás nem vagyunk túl jó barátok, főleg nem szikrázó napsütésben. Na már most nem tudom mennyi látszik a népművészeti babákból meg cserépedényekből, ugyanis igyekeztem a visszatükröződő lényemet kitakarni a képekről. xD Szóval a nagy fekete paca nem egy kozmikus sötét erő, hanem a photoshop. :D (bár amúgy sem lettek a képek olyan hajdejó minőségűek...)

 A kis utcából és hatalmas tömegből kiérve egy döbbenetesen üres tér tárult a szemünk elé. :D

 Gyönyörű épületek és egy szép szobor a tér közepén. Mögötte villamos sínek húzódtak az úton. Na itt most meg is jegyezném, hogy egyes helyeken az autósok és gyalogosok is simán közlekednek a síneken, bár lehet, hogy erről a szűk utcák tehetnek, nekem viszont fura volt, hogy na uccu neki mindenki mehet egy helyen. :D

A séta után és a melegtől kipurcanva még visszamentünk a lakásba kicsit kifújni magunkat, ittunk-ettünk és belefogtunk a búcsúzkodásba, ugyanis nem maradhattunk sokáig, mert ha haza akartunk érni estére, akkor már délután 4 körül el kellett indulnunk hazafelé. 

 Ez a hatalmas bérház, ahol Emi néniék laknak. Természetesen az épület kőkorszaki és kicsit romos volt (értsd: életveszélyes vezetékek kint a falból, a lift összeomolva stb), szóval ez csak természetes volt, hogy a legfelső emeletig gyalog kellett megtennünk az utat több száz lépcsőn felfelé. Kiköptem a tüdőm. Kétszer is. xD Legközelebb daruval jövök...

Valahol valamerre... már hazafelé... fogalmam sincs, hogy hol van, de király volt. :D

Hazafelé már apu vezetett, így az ő közreműködésével már sikerült jó pár olyan dolgot lefotóznom, amit odafelé nem sikerült. ^^

Arad felé menet (mert ugye a kerülőúton kell visszafelé menni, mert papámnak az a megszokott... az nem érdekes, ha apu tud egy rövidebb utat is áhhh... rohadjunk a kocsiban még vagy négy órahosszát :D) Oh... a háttérben látjátok a hegyekeeeet. *.* Talán arra vannak a Kárpátok? xD (nem vagyok jó földrajzból)

Ismét Aradon, immár sokkal szebb képeket összehozva a mozgó járműből.

 Haha... életem képe. :D Amúgy állati szép lett volna, ha nem b*szom el, de egy kis szeletkét azért kaptok eme csodás építményből ^^ (amúgy tényleg nagyon szép volt... kár hogy nem sikerült).

A hazafelé út már kész nyűglődés volt... fájt a lábam, lemerült a telefonom (mindkettőőőőő), és melegem is volt. Wáááh... ez volt életem legszenvedősebb hazaútja... De anyuval elökörködtünk a hátsó ülésen, szóval kibírtuk. :3
Na hát ennyi volt a nagy történet, remélem talált a kedves olvasó benne valami érdekeset. Minden esetre nekem maradandó élmény volt, mivel először járhattam külföldön és megismerhettem az aranyos távoli rokonainkat is. ^^ Azt még nem tudom, hogy jövőre is velük megyek-e, majd még meglátjuk. Bár ne volna ilyen hosszú ez az autóút...

Ennyi volt...
Köszönöm, hogy kitartóan elolvastad!
\(^o^)/