Zajlik az élet

Bár a cím sokat akar mondani, amúgy semmi érdekes nem történt, nekem mégis alig van időm erre-arra, mert mindig csinálni kell valamit. ^^" Épp ezért nincs annyi időm a blogra mint régen, és be kell vallanom energiám se. :) Na de bezárni semmiképp nem akarom, már csak az írások miatt sem, és ha esetleg tényleg úgy döntenék, hogy jövőre suliba megyek, nagyon jó alkalom lesz, hogy végre eseménydús dolgokról számolhassak be, és talán nagyobb kedvvel is. Addig viszont maradnak a kicsit uncsi bejegyzések az átlagos életemről. :P A teljes bejegyzésben találtok némi leírást és képet az elmúlt hetek eseményeiről. :)


Első dolog amit meg akarok mutatni, az az új telefonom. ^^ Korábban már írtam róla, de nem mellékeltem képet, most ezt is kaptok, bár nem a legjobb minőség, mert webcamerás kép. :D Nagyon szeretem, már kezdjük megszokni egymást és a két naponta való töltögetést. XD Bár minden nap fedezek fel valami újat, szóval nem unom el egyhamar. :D A háttérkép az én drága Pötyikém. :3

Egyik barátnőmmel pár hete találkoztunk és voltunk a veteránautó kiállításon, meg csak úgy császkáltunk a városban. :) Talán sikerült az idei év legfinomabb jegeskávéját is kifogni, és voltunk a kedvenc thai éttermemben is, amit egyszerűen nem lehet felülmúlni. :) Az autókiállításról csak úgy szereztünk tudomást, hogy ücsörögtünk a városközpontban egy padon és már a sokadik gyönyörű autó húzott el mellettünk. Hát megfordult a fejünkben, hogy követjük őket és nem messze tőlünk egy nagyobb parkolóban állították ki ezeket a csodákat. :) Életemben először láttam Cadillacet és hófehér Jaguárt. :D Még Hörbi, a kicsi kocsi is ott volt. XD Gyönyörű autók voltak, nah meg szovjet tankok is, de engem az a gyönyörű Cadillac nyűgözött le a legjobban, ami a legnagyobb és legcsillogóbb volt. :3 (2. képen) Na a gazdája se volt utolsó, bár már középkorú férfinak mondható, mégis olyan jó volt a kisugárzása (olyan olasz milliomos vagyok kisugárzás xD), hogy ha megkérte volna bármelyikünk kezét, boldogan mondtunk volna igent neki. :D Heheh...

 

Mostanában próbálok kreatívkodni a konyhában is, bár a húsételek továbbra se mennek, és sok főtt kaja, de az alap dolgokat már meg tudom csinálni, ami arra jó, hogy a jéghegy hátán is feltalálnám magam. :D Mostanában a sütőhasználat gyakorlása van terítéken, és a tudásomat aztán jövőhét végén tesztelhetem is, ugyanis én sütöm meg apu születésnapi tortáját. (°A°) 50. ráadásul... ohooo... remélem nem rontom el. ^^" Bár fekete erdő tortát tervezek, amit már egyszer megcsináltam papám szülinapjára, de nem merem rátenni a nyakam, hogy ugyanolyan jól sikerül mint korábban. :'D De próba cseresznye. Szóval egészséges kajákat próbálok inkább alkotni, ahogy kedvem van hozzá, bár mostanában eléggé elengedtem magam evészetileg. T^T Viszont megdöbbentő volt számomra, hogy tavaly óta mégis sokat fogytam. :D A gyógyszereimet tavaly szeptemberben kezdtem el szedni, és azóta kb 8-9 kilót adtam le, ami végül úgy derült ki, hogy bebizonyosodott: ROSSZ A MÉRLEGEM! :D Háháhá! Motiváló nem? Legalább most kiörömködtem magam, hogy nem volt hiába ez a sok szenvedés. ^^" Még kb 2 kiló fogyás kell, hogy elérjem azt a "versenysúlyt" amivel abbahagytam a középiskolát. :D Akkor voltam a "legvékonyabb" bár még abból is kell fogyni legalább 40 kilót, és ez most nem vicc. T-T Hosszú út áll még előttem és sok-sok év. Talán 3 év múlva már elérhetem azt, amiről álmodok. :) Csak szépen lassan, nem kell sietni. A képen egy egyszerű gyümisalit láthattok, na meg az új kreálmányomat: paradicsomos mozarellás sült cukkini. :3 Fűszere: só, bors, oregánó, és nyakonönteni egy kicsi olívaolajjal, majd 20-30 percig sütni. ^^ nyiminyami :D

A következő posztban írok egy beszámolót a szokásos vásárcsarnoki japán napokról, fotókkal illusztrálva. :) Említésre méltó dolog más nem nagyon történt velem. Ha van időm rá, akkor angolt tanulok, a japánt most félretettem egy kis időre. ^^" Munkakeresés szempontjából eléggé fontos az idegen nyelv ismerete, és sajnos a japánnal nem sokra mennék. :( Kicsit kilátástalan minden, de próbálok pozitív maradni. ^^ Jövőhét végén ünnepeljük apu 50. szülinapját, bográcsozás ilyesmi. :) Végre valami történik, már alig várom. :D Remélem a tortát sem szúrom el és ajándékot is sikerül időben csináltatni valamit. Végezetül itt van két kép az én Pötyikémről, aki most épp a melegtől szenved, de amúgy dívaként pózol a nap 24 órájában. xD nyehehe

chuchu~ :3