Mozgalmas nyár

Szijjasztóók bogyókák! :D Elég siralmas, hogy az utóbbi időben ritkán és csak negatív dolgokról írogattam. Itt az ideje, hogy valami jó is helyet kapjon ezen a blogon, még ha másnak unalmasnak is tűnhet. :') Bár már nem sokan olvasnak engem (amit megértek), de egyszerűen nincs energiám írni semmiről, főleg hogy lényegében nem történik erre vidéken semmi. Legalábbis ritkábban... :D

Most is mindjárt elalszok, mert az utóbbi három nap bizony elég kimerítő volt. Elkezdtük a konyhafelújítást, ami már érett úgy... őh... 15-20 éve? :D Röviden: nekünk eddig főzőfülkénk volt (aki nem igazán érteni annak leírom - egy pici zug amibe épphogy elfér egy tűzhely meg egy lerobbant mosogató xD), és most az étkezőnkből csinálunk egy egybekonyhásétkezős csudát. :3 Mint tudjátok, a szakmám a grafikus mellett lakberendező is, így azt a feladatot kaptam "nah fijam, tervezzed meg" - szólott apu, és én megterveztem. ^^" Kezdődött az egész tegnapelőtt, mikor is délután nekiláttunk kipakolni az étkezőből mindent. De úgy értsétek, hogy mindent, hogy tényleg mindent. :'D A cuccok szépen be lettek zsúfolva a szüleim szobájába, és nem hiszitek el, de gyönyörűen elfért minden és használni is tudjuk a dolgokat mindenféle akadály nélkül. ^^ Ügyes pakolási módszer kell és minden megoldható. :D Úgy körülbelül éjfélig pakolásztunk, amibe beletartozott a hűtőcipelés, a lámpa leszerelés, a radiátor levarázsolás...stb. Másnap aztán jöttek az ablakosok és kicserélték a vén rozoga ablakunkat és egy vadiúj csodát kaptunk helyette. *-* Aminek tökéletes a redőnye és akár teljesen fel lehet húzni, nem úgy mint az előzőt. Ahh... Ezután következik csak a java... víz-gáz-villany átszerelések. Teljesen minden felújítva, lecserélve stb. Elég sokáig fog tartani, és állati nagy mázli hogy apu is szakember és neki is megvannak az ismerősei a különböző feladatokra, így töredéke annyiból megússzuk, mint az emberek többsége. ^-^ Persze így se lesz sétagalopp... 2-3 hét, mire minden meglesz, aztán festés, linóleumcsere, csempézés a mosogató fölött stb.  Számunkra ez hatalmas mérföldkő, hogy ma elmentünk és megvettük az új konyhabútort iszonyatosan kedvezményes áron és egyszerűen gyönyörű. *-* Jó-jó, másnak lehet hogy nem, de számunkra már ez is csodálatos és ami a lényeg hogy vadi új! Ezen felbuzdulva még ebéd előtt beújítottuk a páraelszívót is. :3 Kezdjük belátni végre a dolgok menetét, nem csak sápítozunk rajta, hogy "ez úgy sem fog összejönni". Nekiálltunk és csináljuk. El fog tartani egy ideig, de érzem, hogy szép lesz a végeredmény. Ha elkészült, felrakok egy képet az új konyháról. ^^ Pici részt én is megpróbálom kivenni a dolgokból, mint a bútor kiválasztásánál, festék, linó meg egyebek, de a műszaki dolgokba nem szólhatok bele (meg nem is mernék xD). A szakember és a lakberendező nem jó barátok. :'D Még ha a saját apádról is van szó. XD

Mostanában nem unatkoztam, mert városba is sűrűn bejárkálok. Hol barátnőmmel, hol unokatesómékkal. Ha ők nem lennének, én teljesen bepunnyadnák itthon, mert a többi barátom le se tojja a fejem. ^^" De már nem panaszkodok emiatt, sőt úgy ahogy túllendültem a dolgon. Próbálom lefoglalni magam és nem függni másoktól. Most jó passzban vagyok, szóval nem érint rosszul az ilyesmi. Nővéremmel is elkezdett javulni a kapcsolatunk, főleg hogy végre egy olyan pasija van, aki minden szempontból tökéletes. :D A tipikus kihalófélben lévő védett faj... hahaha. xD De amúgy komolyan. :3 Örül mindenki, hogy végre egy normális embört hozott a házhoz, és akár van rá esély is, hogy egy éven belül a szobám csak az én szobám lesz, ha elkel itthonról. Hihihi... :D Pár napja megnéztük a moziban a Szépség és a szörnyeteg filmváltozatát is. *-* Jaj, annyira csodálatos volt! Gyönyörű a díszlet meg a 3D-s grafika, na meg a ruhák. :'D Ha a története annyira nem is fogott meg, vagy a színészi játék, de a látvány elvitte az egészet pozitív irányba. Gyönyörködni mindenképp megéri benne. ^^ Meg az a sok rózsa... ohmájgád!
Munkaügyes dolgaim is jól alakultak, már ami a kirendelést illeti a vöröskereszthez... Hálát adok istennek, hogy az állást már betöltötték, mire mentem a kicsi közvetítő lapommal. :3 Már akkor sírhatnékom volt, mikor bementem az épületbe. Szomorú körülmények... büdös, koszos, alkoholszagú emberek... Szerintem nem bírtam volna lelkileg sem ezt a munkát, hát még velük együtt dolgozni a földeken... nem ment volna. A mentősökhöz jelentkeztem munkára, onnan viszont még nem kaptam reagálást. :( Pedig az olyan jó lenne... talán még egy hetet adok a dolognak, de utána már nem reménykedek. -.-" Most itthon tengődök, hálistennek van dolog, amit csinálni kell, és szabadidőmben majd tanulgatok szépen japánt. És talán végre az angolba is belekezdek, lehet, hogy még máma. :) A továbbtanuláson egyenlőre nem hergelem magam addig, amíg ki nem jönnek a pontszámok. Ezt az egészet jól át kell gondolnom, mert van pár dolog amit szívesen tanulnék, bizonytalan vagyok sok mindenben. Lassan olyan állapotba is kerülök, hogy újra nekilendüljek az írásnak, hiszen van pár befejezetlen történet. :D A Sebhely után rendesen bepunnyadtam. ^^" Gomen...
Hamarosan jelentkezem! :) Chu~