Új kezdet?

Fuh annyi minden mesélni valóm van. :3 Végre most van lélegzetvételnyi időm és energiám blogolni, így hosszú kihagyás után. Nekem se jó ez, de mindig volt valami, ami lefoglalta az agyamat, vagy a gépem volt elviselhetetlen állapotban. 2 újratelepítést is túlélt, de sajnos már azt kell mondanom, megöregedett a kicsikém... hamarosan be kell ruházni egy újra, ami nem lesz olcsó mulatság, főleg hogy az utóbbi időben egy csomót költekeztem, meg még fogok is. :'D A történések dióhéjban: állásajánlatot kaptam, shoppingoltam,  búcsúbuli a színházban, kirándultam, és megint shoppingoltam. XD Próbálom képekkel illusztrálni a történéseket, bár nem mindent, de úgy nagyjábóóól, mert rég készítettem bejegyzéshez képeket. ^^ A teljes bejegyzésben találjátok a részleteket, mert sok mindent terveztem megosztani veletek, így ennyi infó nem fér el a főoldalon egyszerre. Baromi hosszú, vigyázat! :D Muhaha...

Szóval kezdjük az elejééén... :3

Három hete kb szép nyugodtan bent ülök a melóban, archiválgatok stb, és egyszer csak csörög a telefon. (°A°) Nagyot nézek mikor meglátom a kijelzőt. A főnökúr hívott az ajándék/dekor (igazából nemtudom xD) boltból, hogy áll-e még nálam a dolog, hogy ha befejeződik a munkám a színházban, akkor átmennék-e hozzá dolgozni, mint grafikus. :3 Fuh hát én totál kész voltam... onnantól kezdve a napom úgy nézett ki, hogy össze vissza pofáztam meg röhögcséltem. XD Ha valaki elfelejtette volna, ebben a boltban voltam egyszer állásinterjún, majd próbamunkán, és a harmadik körig jutottam, ahol le kellett adni a bolt megtervezett logóját. Valahol ott buktam el. :'D És ugye később hívott még novemberben a főnök, hogy valaki visszamondta a munkát, és volna-e kedvem menni, de addigra visszamentem a színházba. :( Szóval vissza kellett utasítani, de emlékezett rám ennyi hónap múltán is, és felhívott, hogy nah.. mindjárt itt a május, és emlékszik rá, hogy én akkor szabadulok fel. *-* Szóval most nagy az izgalom, ugyanis szerdán volt az utolsó munkanapom, és hétfőn megyek be munkamegbeszélésre, na meg a munkaügyi központba is (amit rühellek -.-). Úgyse fogják elhinni, hogy ilyen könnyen találtam munkát közfoglalkoztatás után. xD Hihi... Én is alig hiszem el. Bár nem akarom elkiabálni, ezalatt a pár hét alatt bármi megtörténhetett. De a remény hal meg utoljára ugyebááár. :3

Az utolsó héten megnéztem a Hamupipőke című előadást, ami szerintem az eddigi legjobb volt az összes közül, amit valaha láttam. :D Eszméletlen volt a zene, a koreográfia, meg úgy az egész. ^^ Nem is tudom mit mondhatnék, mert szavakkal leírhatatlan. Én még biztos meg fogom nézni, az tuti. :D Előtte lévő héten pedig meglestem a japán témájú mini előadást is. :3 A bábok darumadarak voltak és egy gyönyörű népmese volt, ami a gyerekeknek borzasztóan tetszett. Nagyon kis aktívak voltak, mikor a "darutánc" volt (hasonló volt mint egy gésa tánc, kimonóban a színésznő *-*), a gyerekek is felpattantak és együtt táncolták az egészet, pedig ez benne se volt a tervben. :'D Édes volt az egész, és örülök, hogy így utoljára ezt a két előadást láthattam. ^^

Ha már az utolsó napomnál tartunk... Elbúcsúztam a bábszínháztól, valószínűleg hosszú-hosszú időre. :( Többet én közfoglalkoztatást nem akarok elvállalni, még náluk se, maximum ha munkanélküli leszek és műhelymunkára felvennének, de irodába semmiképp. Ezt meg is mondtam nekik, és remélem ha ilyen helyzet adódik, gondolnak rám. :) Nagyon szaladós volt az utolsó pár nap, próbáltuk behozni a lemaradásokat, rendet rakni magunk után, egy csomó papírmunka, eszközleadás, leltár stb. Nem volt egyszerű, és nem is lett minden kész, de megcsináltuk! Nagy döbbenetemre az utolsó napon meglepetéssel készültek a dolgozók számunkra. (Rajtam kívül még 3 közfoglalkoztatott intett búcsút a színháznak.) Feszített tempóban gépeltem gyorsan az utolsó japán mese témájú szövegkönyvet (mi mást XD), mikor meghallottam a hangos bemondóban, hogy társulati gyűlés lesz, mindenki menjen a társalgóba. Te jó isten, mondom mi lesz itt. :D Akkor még nem sejtettem... Hát barátom, ott volt az ÖSSZES színész, műhelyes, műszakos és irodás is. :'))) Mikor megláttam a halom virágot az asztalon meg a sütiket hát akkor már teljesen szétcsúsztam. :D De nem sírtam ááám! XD (tényleg nem :D). Maga az igazgatónő mondott búcsú beszédet nekünk és köszönte meg a több hónapos kemény munkánkat és személyre szólóan mind a négyünknek mondott valami kedves dolgot, hogy mi fog tőlünk hiányozni meg ilyesmi. :3 Hát én megkaptam hogy "az a fantasztikus vak gépelés amit produkáltááááál..." XD Hát igen... amikor visszhangzik az egész emelet a kopácsolásomtól, ahogy gépelek. :D Épp hogy lángra nem kapott a billentyűzet. :3 Megkérdezte, hogy ilyen rövid idő alatt mennyi szövegkönyvet sikerült bearchiválnom, mire közöltem hogy 75-öt, nagyot nézett mindenki. :D Egy hatalmas HÚÚÚ! XD És akkor ez még csak a fele volt annak a mennyiségnek, amit meg kellett volna csinálni. :P De ha menni kell, akkor menni kell. :( A búcsúbeszéd után átadták a színész férfiak a virágokat a lányoknak, az egyetlen fiúnak meg az igazgatónő adta át a csokiját. :) Nekem hangosan vert a szívem, mikor megláttam, hogy az a férfi színész jön felém a cuki cserepes virággal (fukszia), aki hónapokon keresztül tetszett nekem, még tavaly. :'D De be kell vallanom, a mai napig beleremeg a lábam, ha rám néz. ^^" Lehetséges, hogy ez inkább ilyen rajongói imádat nálam, mert sokszor láttam színpadon, énekelni, táncolni, játszani, gyerekekkel foglalkozni... és a kisugárzása is a tipikus szívtipróéhoz hasonló. xD Átadta a virágot és kaptam tőle puszit... x3333 PUSZIT! Háh! :D Úgy éreztem megérte ez a sok szenvedés a közfoglalkoztatásban, ha így jutalmazzák meg. XD Jajajajaj...

A virágooooom! :3

Szóval sütöttek sütiket, volt pia is, és a kedvükért ittam egy kis Sangriát, bár nem vagyok oda érte. Amúgy ez kivételesen finom volt. xD Olyan jól esett, hogy minden egyes embertől kaptam ölelést és puszit, még olyanoktól is, akikkel nem nagyon beszélgettem. :') Az egyik színésznő konkrétan úgy ölelt meg, hogy azthittem szétroppantja a csontjaimat. :D Ő is nagyon fog hiányozni. A személyisége minden embernek annyira kisugárzó és vidám, hogy ha egyik napról a másikra eltűnnek az ember életéből, nagyon mély hiányérzetet hagynak. :( Hiányozni fognak... mindenki... és főleg az irodások! (T^T) Megszerettem mindenkit, és annyira jól esett, hogy megköszönték a munkánkat és éreztem, hogy nem volt fölösleges, amit csináltam. (elméletileg fölösleges, gyakorlatilag nem XD ) A protekció megvan az előadások ingyen megtekintéséhez, szóval báááármikor elmehetek látogatóba, és ez boldoggá tesz. :'3 Ez után a két év után senki nem bírná ki, hogy ne térjen vissza néha oda... a Csodaországba. :D Mert nekem az volt! A mesék, a csodák és a fantázia világa! Gyerek szemmel belépve oda törölgetheted magad előtt a nyáladat, ami a szádból folyik ki, miközben végigsétálsz az épület folyosóin, termein... Hiányozni fog a hely, az emberek, a vidám légkör, a laza munkaidő, a jó társaság... és Micike. :') A pici cica, aki ha csak egy hónapig is, de vidámságot hozott az életembe azzal, hogy a nyakamban pihenve figyelte, ahogy dolgozok serényen a szövegkönyveken. És akármennyire is utáltam gépelni, meg kell mondanom, a fogalmazó készségem talán fejlődött valamicskét, amit az írásnál hasznosítani tudok. Elvégre iszonyat sok előadás szövegkönyvét olvastam végig, és úgy gondolom hasznomra vált. :) Az archiválás során évekre visszamenőleg tudtam meg olyan dolgokat a színházról, amit kevesen ismernek, és emberek egész életét, munkásságát követhettem végig. Konkrétan családokat ismertem meg, mert ott mindenki egy nagy család! Valakinek a valakijének a valakije. :D Szerettem volna én is ott valaki lenni, de még szakmailag és agyilag sem tartok ott, hogy egy ilyen kihívásnak az akadályain át tudjak törni, szóval marad a még sok-sok éves tanulás, tapasztalás, gyakorlat. MERT KELL! Ráébredtem, hogy SOHA nem lehet elég jó az ember! :) A hely lehetővé tette, hogy én is tisztábban lássam a jövőmet és a céljaimat. Hogy mit akarok elérni 20 év múlva? Minden az orrom előtt volt hónapokon keresztül. :) Hiányozni fogtok srácok!

♥

Néhány emlékem:

Még az első munkanapjaimon...

Első megbízásom, amivel megmutathattam, hogy mire vagyok képes. :)

A legjobb munkaerő! Hiányzol Micikém! :')

Korábban már meséltem, hogy első hivatalosnak számító grafikai munkámmal a kolléganőm bízott meg, aki családjának egy méhészete van. :) Íme a munkám eredménye:

A következő témám amiről mesélni fogok, az a shoppingolás. :'D Hát gyerekek, kezdek belejönni a pénzköltésbe. xD Iszonyat pénzeket hagyok ott a boltokban mostanában. Az utóbbi idő legnagyobb kiadása az 1 terrabájtos külső winyóm volt, ami szükségesnek bizonyult a gépem újrarakásakor, ha nem akartam, hogy minden cuccom odalegyen. Még most is nyögöm, mert a programok java része még hiányzik. Bár végre felbírtam tegnap rakni azt a grafikai progit, ami majd a munkámhoz lesz szükséges, csak még gyakorolni kéne, mert nem sok idő van már rá. ^^" A telefonvásárlást viszont elhalasztottam egy kissé... egyenlőre egy hónapot kb. de lehet, hogy még több is szükséges lesz. :( Anyagilag szűkösen állok, és még meg kell vennem a digitális rajztáblát, amit már tervezgetek egy ideje, és a munkámhoz elengedhetetlen lesz! Szóval telefon sztornó egy időre. :'( De... vettem sok kis apróságot (sok kicsi sokra megy xD). Meg kell mondanom, elindultam a csajosodás útján. :'D Legalábbis ha a régi önmagammal találkoznék (melegítőgatyás, szemüveges, sportcipős trampli) akkor meglepődne a régebbi. XD Elkezdtem sminkeket vásárolni. :3 Még csak pár darab van meg, de már alakul a gyűjtemény, és ma megvettem hozzájuk a kis pöttyös táskát is. :'D Hihi... Hát használni belőlük még elég kevéshez volt szerencsém (még az alapozásnál tartok), de majd kialakul az idővel. Kéne néhány nyugodt óra, amikor nincs itthon senki, és nem macerálkodnak bele a próbálkozásaimba. xD Van szemceruza, tus, spirál... stb. és vettem új táskát is, amilyenre már rég óta vágytam. :3 Ma végre megtörtént a cipővásárlás is, amitől nagyon tartottam, de végül kettővel tértem haza. :D A kék cipőhöz nem fűznék hozzá semmit... :3 Edző és tornacipőn, na meg bakancson kívül még semmi ilyesmi nem volt a lábamon soha! :'D A tavalyi szandál vásárlás is borzalmasan ment... röpke egy óra alatt tönkrement. XD Szóval kényes vagyok az ilyen dolgokban, de már alakulgatok... talán. :) Van ottan még néééjlon zokniii (soha nemvolt még rajtam xD), meg muszáj volt venni egy új szemöldök csipeszt, mert a régi szarrá ment, és hát csak készletben lehetett kapni, így azt is beújítottam egy kézkrémmel együtt (amit arckrémnek vettem amúgy, csak nem tudok olvasni xD).

No hát kérem szépen, tegnap elmentem lazúúúúúlni és kimásztam nagyszüleimmel a vízpartra horgászni (ami amúgy rohadt messze van városkánktól :'D). Szóval egy szép kirándulást tettünk eme viharos időszakban és természetesen az eső is reánk szakadt, és még halat se fogtunk. ^-^ Ráadásul... hazafelé majdnem sikerült autóbalesetet szenvedni, mert olyan jégeső kapott el minket, hogy az országúton kellett megállni. Minden autó megállt... kivéve a buzi teherautók.. -.- nekik muszáj szlalomozni jéggel borított utakon, hátha lesodorják a többi parkoló autót. Először csak cseresznye méretű jégdarabok estek, aztán egyre nagyobbak és nagyobbak. :D A végén már sikítoztam a kocsiban, hogy meg fogunk halni, látni nem lehetett semmit a szélvédőn keresztül, a kocsi csúszkált... könyörögtem nagyapámnak, hogy álljunk már meg mert merő fehérség volt az úttest előttünk, annyi jég esett. Nem volt vicc. Nos... a kocsi fényezése szépen megkopott, szóval papám a kocsit siratta, én meg magunkat, nagyanyám meg nagyapámmal pörölt, hogy én meg fogok fázni a kocsiban és adjon má fűtést. :D Kész kabaré, de komolyan! XD Végül épségben hazaértünk, de azért szemléltetném az időjárást képekben, amiket készítettem a vízparton és útközben. ^^ Oh... és a poén kedvéért, még egy kullancsot is sikerült összeszednem. ;D Jó kis pihenés volt... xD

Tehát eseménydús napok állnak mögöttem, és még csak most jön a java! Már előre izgulok, hogy mi lesz hétfőn, és sikerüljön ez a munka. Annyira szeretném... már csak azért is, mert végre vannak terveim! Jövő nyáron ki szeretnék menni legalább két hétre nyaralni Japánba. :3 Vagy tavaszolni, mert az szebb és a nyarat utálom. XD Viszont addig egy rakat pénzt kell összegyűjtenem, de akarom azokat az emlékeket és élményeket, amiket álmaim országában szerezhetek meg! *-* Próbálom ösztönözni magam, hogy sikerülhet, egyedül csak attól félek, hogy egyedül kell kimennem. Félek egyedül nekivágni mindenféle nyelvtudás nélkül, makogni meg nem szeretnék. Ha már el kell vesznem abban az országban, akkor ne egyedül vesszek el. :'D Vadászok az áldozatokra, hogy ki jönne el velem erre a fantasztikus túrára. ^^ Na de ez még csak a tervezgetés fázisban van, épp hogy csak túljutva a kigondoláson. :P
Amint sikerült word-öt varázsolni a gépemre, folytatom az írást. ^^ Szóval legközelebb fanfic friss, ha minden igaz. :'D Holdfényre is számítsatok. ;D chuchuuuu~