Magányos víztükör

Páros: Kamenashi Kazuya x Titok ;D
Korhatár: 16
Megjegyzés: Romantikus, szomorú, párás és vizes. :) Mindehhez adjunk hozzá egy kis Kazu-chant, na meg egy jó adag piszkos fantáziát... :3 Szeretettel készült minden ukeKame rajongó számára!
Szerző: Andy



Forró víz… párás levegő… nehéz lélegzetvételek…
Lassan merítette alá testét a habok közé, ellazítva izmait, miközben a teljes nyugalom járta át egész lényét. Ezeket a pillanatokat imádta a legjobban, mikor kikapcsolódhatott, nem kellett másnak mutatnia magát, mint ami valójában volt…
A hatalmas kád rengeteg vizet biztosított kettejük számára. Míg Kazu elmerült a habok közé, hogy csak két szeme látszódjon ki, a másik hátradőlve fürkészte minden egyes mozdulatát. Voltak titkai, melyről senki sem tudhatott…
- Már megint itt vagy… - motyogta Kame elvörösödve, miután kihúzta fejét a vízből.
- Én mindig itt vagyok. Vigyázok rád – mosolyodott el szélesen a férfi és ajkait játékosan végignyalta.
- Nem kell rám vigyázni… Nem kell a segítséged! Csak tűnj el végre az életemből – morogta Kame és már épp ki akart volna szállni a kádból, mikor elkapta a másik a csuklóját és visszarántotta a habok közé.
- De igenis szükséged van rám! Különben már rég nem volnék itt. – A férfi tekintete parázslóan égette a forró víztől már amúgy is kipirosodott bőrét, majd összerezzent, mikor megérezte a táncoló ujjakat a nyakán lefelé haladni.
- Ezt nem akarom – motyogta kábultan és megpróbálta elütni a másik kezét, de ezzel csak azt érte el, hogy szorosan megragadták a torkánál fogva.
- Mikor fogadod végre el, hogy én is itt vagyok!? Mikor érted meg, hogy csak miattad teszem ezt!? – A vékony, de mégis erősnek tűnő férfi egyre szorosabban fogta a nyakát, mégis teljes testében remegett. Mintha félne saját mozdulataitól. Kame szemei üvegszilánkokként remegtek, melyből lassan potyogni kezdtek a könnyek. Nem félt… már nem… Csak azt kívánta, bárcsak újra egyedül lehetne… Nem volt szüksége még több teherre. – Azt gondolod, teher vagyok a számodra? – kérdezte a nyakát szorongató ingerülten, de már az ő könnyei is lassan csorogtak végig arcán.
- Minden rendben volt addig, amíg te nem jöttél – remegett Kazuya hangja, és megpróbált ellenkezni az erőszakos fél karmai között. Szerencsétlenkedését látva a másik egy csalódott sóhaj kíséretében elengedte szorításából, majd mikor látta, hogy ismét ki akar mászni a kádból, feltérdelt és átölelte annak meztelen derekát.
- Ha itt hagysz, megölöm magam – közölte határozottan a férfi, s közben lágyan végigsimított Kame combján, aki halk nyögéssel pillantott le maga elé. Lábai között vékony ujjak csúsztak fölfelé, közben jóleső dorombolással simultak hozzá hátához.
- Öld meg magad… könnyebb lesz nélküled – fordította el tekintetét Kazuya és belekapaszkodott a zuhanyfüggönybe, mert reszkető lábai lassan meg akarták adni magukat.
- Akkor magammal viszlek – válaszolta a férfi rekedt hangján és erőteljesen kezdte el szívni bőrét az oldalán. Kame olyan hangosan nyögött fel, hogy visszhangzott tőle a fürdőszoba. Az őt ostromló élvezettel mosolygott és visszarántotta a kádba az énekest. – Miután meghaltunk, örökké együtt lehetünk – lehelte bele fülébe, mire a karjaiban tartott megfeszített testtel nyögött fel újra, mikor megérezte a játékos ujjakat merevedésén a víz alatt.
- Hiába minden erőfeszítésed… Sohasem fogadlak el! – reszketve dől hátra a másik mellkasához és nehéz lélegzetvétellel vette fel az érintések ritmusát testével. Lassan hullámzó mozdulatai egyre csak gyorsultak az őt tartó karjai között, s egyre kevesebb levegő jutott tüdejébe.
- Már réges-rég elfogadtál… Kazuya . – Ahogy a rekedt hangján nevét suttogta és a forró lehelet érintette fülcimpáját, hangosan felkiáltott, de a férfi nem engedte elélvezni… erősen szorította a víz alatt.
- Neh… - nyöszörögte Kame és forogni kezdett körülötte a fürdőszoba. A párás levegő egyre jobban elbódította elméjét… tudta, hogy ismét csapdába került.
- Tudtad, hogy ez lesz, mégis minden alkalommal megnyitod a forró vizet. Valld be, hogy csak erre vártál – duruzsolta fülébe a férfi, s hátracsúsztatta másik kezét fenekéhez, ahol körözni kezdett ujjaival a bejáratánál.
- Nem akarom – reszketett Kamenashi, mint a nyárfalevél és beharapott alsóajkából kiserkent a vér.
- Nagyon buja a tested Kazu-chan… Szeretem, mikor megmutatod önmagadat. – A hang forrása hátra rántotta hajánál fogva fejét és mélyen csókolta meg… Olyan mélyen, amilyet ember még csak elképzelni sem tud. A mély csókot az énekes hangos nyögése szakította félbe, mikor benyomták az ujjat fenekébe. Innentől kezdve Kaménál se kép se hang… Szívüknek hangos dobbanása, ahogy egyszerre vert, fülsértően hangos volt, ahogy visszhangzott a fürdőszobában. A szenvedélytől bőrön végigcsorgó veríték keveredett a tisztán csillogó vízzel, mely beborította mindkettejük testét. A nyögdécselés egyre hangosabb és elveszettebb lett… forgott minden körülötte, nem látott már semmit maga körül, csak az érintések és a párás levegő maradt.
- Még… - nyögte Kazuya és önkéntelenül kezdte mozgatni csípőjét a férfi ölében. Már három ujjal tágították… Semmi mást nem akart, csak eggyé válni azzal a személlyel, aki szerelmesen és védelmezőleg ölelte körbe vékony testét és halk suttogással próbálta megnyugtatni vágytól zaklatott elméjét. – Akarom! – kiáltott fel Kame, mire ajkaira vezette a másik reszkető ujjait.
- Csss… tudod, hogy nem lehet… - válaszolta csalódottan a mögötte ülő, mire ő kétségbe esve rázta meg fejét.
- Nem! Akarom! Szeress jobban! – Ahogy a hangos nyögés ismét elhagyta ajkait, úgy nyomta a férfi még mélyebbre ujjait testében, ezzel egy időben elengedte merevedését. Kamenashi gyönyöre annyira elsöprő volt, hogy percekig tartott, mire a kielégült reszketés és rángatózás abba maradt. A másik ezzel szemben csak csendben ölelte, és szomorú pillantásaival gyönyörködött az ölében fetrengő kielégült férfiban.
– Mi sohasem lehetünk igazán egymáséi… - suttogta halkan védelmezője, s vizes kezével simogatni kezdte izzadságtól nedves arcát, míg ő próbálta rendezni nehéz légzését. Halkan feküdt karjaiban, az időről és minden másról megfeledkezve élvezte a gyengéd érintéseket, melyek csordultig voltak szerelemmel és szeretettel. A pára lassan kezdett szertefoszlani a fürdőszobában, s a víz már koránt sem volt olyan forró, mint fél órával előtte.
- Mennem kell. – Kame rekedt hangjától összerezzent a mögötte fekvő, s szorosabban ölelte magához a vékony testet.
- Holnap is eljössz? – kérdezte kétségbeesve, s hagyta, hogy felálljon a férfi karjai közül és kilépjen a kádból. Kecses alakjában gyönyörködve várta az áhított választ.
- Mintha lenne más választásom – mosolygott vissza rá Kazuya, és megkönnyebbült, hogy ugyan azt a szeretetet látta visszatükröződni a szemében, mint ami szerelméében volt.
Kame odasétált a tükör elé és törölközővel kezdte szárítgatni nedves hajfürtjeit. A tükrön lassan folyt végig a kicsapódott pára, eltorzítva tükörképét, amitől nyugtalan lett. Visszapillantott a kádba, de akkor már senki sem ült benne, csupán az egyre ereszkedő vízfelszínt és a habok hangtalan pukkanását lehetett látni. Újra elfogta az a magány, ami mindig is sötét burkot vont a szíve köré és reszketve tekerte körbe magán a törölközőt. Ismét a tükör felé fordult, és mély levegőt véve húzta végig tenyerét felületén, ezzel láthatóvá téve tükörmását.
- Ne beszélgess annyit Yuichivel! Túlságosan sokat bámul téged az utóbbi időben… - közölte határozott tekintettel tükörképe és sértődötten fordította el tekintetét. Kazuya szeretetteljes mosollyal simított végig a hideg tükrön ujjaival, mire a másik elvörösödött arccal visszafordult.
- Igyekezni fogok… - bólintott megadóan, hogy ezzel előcsalhasson tükörmásából is egy széles mosolyt. Kame egyre közelebb hajolt a másikhoz, majd mikor elég közel értek egymáshoz ajkaik, kettejük közé pára húzott akadályt a forró lehelettől. Kazuya remegve meredt maga elé, majd elhúzódva a tükörtől könnyes szemmel tudatosította magában, hogy ismét magára maradt.
Csalódott sóhajjal hagyta maga mögött a fürdőszobát és kezdte keresgélni a mobilját, hogy immár harmadjára mondja le Nakamaruval közösen megtervezett hétvégi kiruccanát egy onsenbe.

Volt egy titka, melyet csak a forró víz és pára fedhetett fel… Az ő közös titkuk… a vágy, hogy újra eljön a pillanat, mikor együtt lehetnek, nem törődve a víztükörrel, mely örökkön örökké kettejük közé húzza az átugorhatatlan akadályt, magányra ítélve kettéhasadt lelkét…