Mikor minden összejön...

A cím ismét elmond mindent azt hiszem... Vissza kéne térnem a rendszeres blogíráshoz, mert régebben olyan jó volt itt kiadni mindent magamból. Úgy valahogy könnyebb érzés volt, hogy kiírom magamból, akár hisztis bejegyzéssel, akár valami andalítóan csöpögősen melodrámás fanfic frissel. Próbálok visszatérni ehhez a "jó szokáshoz", de annyira nehezen megy. Munka után egyszerűen olyan fáradtnak érzem magam, hogy hazajövök és egyfolytában csak eszek, meg fekszem, meg doramázok. Ennyi. Tudom, hogy ez az életmód nem vezet sehova, és szégyellem is miatta magam, de őszintén mondom, néha jó érzés csak úgy lenni, és nem küzdeni, teperni semmiért. Kényelmesen ellenni... Hát nekem ez a legrosszabb tulajdonságom. Elég gyorsan feladom a kitűzött célokat. Mert könnyű azt mondani... ah a picsába majd holnap... mert ez nem így működik. Tisztában van az ember vele, hogy holnap se fogja azt megtenni, amit ma eltervezett. :'3 Szóval nem úgy indul az újév, mint ahogy kigondoltam. Picit bővebben a picsogásom a teljes bejegyzésben:

Munkahelyi problémák vannak, nővéremmel is öljük egymást, a legjobb barátnőmmel összevesztem, pénzhiányban szenvedek és döntésképtelen vagyok a továbbtanulással kapcsolatban. Szóval sikerült ismét a mélypontra kerülni, amiből minden alkalommal borzasztó nehezen mászok ki. Most jön majd az az időszak, mikor ki se akarok majd mozdulni a lakásból. -.-" Ma is mentem volna meglátogatni unokatesóm és unokahúgomat, de egyszerűen annyira rám jött az ideg! Szó szerint! Egyszerűen olyan agresszív voltam a nagy büdös semmiért, hogy úgy láttam, jobb ha itthon maradok. Hozzám se lehetett szólni. :$ Próbálom azért szoktatni hozzá a környezetemet, hogy én sem vagyok tökéletes, és vannak ilyen időszakaim, de már annyira megszokta mindenki, hogy jókislány vagyok és szófogadó, hogy egyszerűen ki vannak akadva a viselkedésemen és elméleteket gyártanak. 'Biztos azé ilyen mert...' Na ezt utálom a legjobban. Régebben ez a magamba fordulós állapot rendszeresnek volt mondható, mostanra sikerült leszorítani kisebb időszakokra. Szóval három-négyhavonta egyszer jön rám és pár hétig tart. Nem titkolom, hogy depressziós vagyok, de sztem ebben az országban kb a lakosság fele az. XD És akkor lehet, hogy keveset mondtam. Irigylem azokat az embereket, akik mindig mindennek a napos oldalát képesek nézni és bátran belevágnak abba amit szeretnének. :) Vannak céljaik, amiket el is érnek, vagy csak sodródnak az árral és úgy is tökéletesen érzik magukat. Hát én nem ilyen vagyok. Rágörcsölök mindenre. :S

A továbbtanulást ismét száműztem a terveim közül. Legalábbis egy időre. Persze a munkahelyemen biztos hülyének fognak nézni, hogy mégsem megyek el a szabadságomon a nyílt napokra, mert szerintük úgy kell élnem az életem ahogy akarom. De hát ez nem így megy! Ha egyszer havi 60ezret keresek, és ebből hó végére jó ha marad egy 10es, abból elég nehéz gazdálkodni úgy, hogy felköltözzek kollégiumba, fizessem az utazást, fizessem a kaját, a tankönyveket, helyi bérletet stbstb. :) Vannak akiket támogatnak a szüleik, azok a szerencsések. Ők megtehetik. És akkor most az államilag támogatott tanulásról beszélek. Nem csak a tandíj a költség. Erre nagy nehezen rájöttem és arra is, rohadtul nem lenne erre az egészre pénzem. Könnyű azt mondani: akkor keress egy normális munkát. XD Próbálj találni a mai helyzetben. A fővárosban még könnyebb, de vidéken... K.O. Már csak három hónapom van ezen a munkahelyen és utána nem is maradhatok tovább. A színháznak is elege van a közfoglalkoztatási programokból, amit megértek. Hétről hétre egyre röhejesebb instrukciókat küldenek, ami már szinte lehetetlenné teszi a munkavégzést. -.-" Megértem, ha nem akarnak többé részt venni benne... mert már én sem. A hely ettől függetlenül hiányozni fog, de érzem, hogy egy ilyen munkahelyhez én még kisembernek számítok. Ha lehetőségük volna, akkor se vennének fel, mert nincs semmilyen téren szakmai tapasztalatom vagy múltam. És elég érett sem vagyok, egy normális munkahelyhez, lássuk be. :'D Az emberekkel való kommunikációban még mindig volna mit fejlődnöm. Egyszerűen egy mogorva magának való ember vagyok, akinek még a köszönés is nehezére esik. Ez vagyok én, de eskü hogy nem direkt. XD Tényleg ilyen vagyok. :) Csak jól titkolom. Mert ugye nem engedhetem egy ilyen helyen, hogy udvariatlannak tartsanak. Szóval ha nincs is kedvem valamihez, akkor is kipréselem az illedelmes jókedvet magamból. Az ideális munka nekem egy félreeső helyen való egyedül végzendő kreatív valami lenne. Arra még pontosan nem jöttem rá, hogy mi, mert már festeni vagy rajzolni is rég fogtam neki, akárcsak komolyabban írni. Már arra is gondoltam, kéne nekem valami vallás vagy világszemlélet vagy akármi, amit követni tudnák, hogy megtaláljam saját magam. Valami spirituális izé, de ezekhez én annyira nem értek, utánanézni meg lusta vagyok. XD A horoszkópot is csak néha nézem, aztán ha valami negatívat olvasok, akkor egy ideig megint nem nézegetem... hát igen...

Az utóbbi napokban sűrűn járkáltam orvoshoz. Van egy gondom, amit elkezdtem kivizsgáltatni, de már lehet, hogy visszacsinálnám, mert úúúúútálok orvoshoz járkálni meg kórházba. Kiskoromban annyit voltam mindenféle vizsgálatokon, hogy ma már ha lehet kerülöm. Félek tőlük mint a tűztől. Kontrollokat előszeretettel hanyagolom el. xD Ráadásul elkezdtem járni endokrinológus magánrendelésére is. Na sikerült egy csomó pénzt fölöslegesen kidobni nála az ablakon, hála a háziorvosnak. -.-" Ugye addig nem írhat ki további vizsgálatot, vérvételt stb-t az endokrinológus, amíg nincs háziorvosi beutaló ami hozzá szól. Mert ugye én csak úgy random mentem oda anyuval (ő is jár oda). Elbattyogtunk a háziorvoshoz, mire ő elkezdett problémázni, hogy na majd ő kiírja nekünk azokat a vizsgálatokat mert ő az atyaúristen és megteheti, nem ad endokrinológushoz ezért beutalót. -.-" Fölöslegesen szenvedtem végig egy cukorterheléses vérvételt, mert az inzulinszint lett volna nagyon fontos ebben. És azt ugye háziorvos nem kérhet. ^-^ Szóval anélkül lett megcsinálva és szívtuk is a fogunkat rendesen anyuval, mikor visszamentünk az endokrinológushoz, fejenként 7000 pöngőt kiadva markunkból, hogy így totál feleslegesen mentünk el, mert neki ezt kellet volna megnéznie. :'D És hogy nem mi vagyunk az elsők, akik így járnak ezzel a házidokival, merthogy ez egy játék a két doki között. Egymást szívatják. Na FAXA! A Szegény emberek zsebéből húzzák ki a nehezen megkeresett pénzüket és ezek itt szórakoznak ráadásul. Nagyon mérgesek voltunk. De az endokrinológus is b*ssza meg, amiért így is kéri a pénzt... Annyira utálom az ilyet. Legszívesebben felgyújtottam volna az egész rendelőt. -.-" Szóval újra mentünk házidokihoz és kikönyörögtük azt a ***** beutalót, így nagy nehezen meglett az inzulinos cukorterhelés is. Hát az eredményem... ahogy várható volt: siralmas. :) Én tudtam basszus tudtam! A normál érték felső határának duplájánál is több volt az értékem. Yeaaa! Anyunak négyszerese. :$ Neten utána néztem én ennek, és teljesen megvilágosodtam. Minden gondomra választ kaptam! Emiatt nézek ki úgy, ahogy és erre van gyógyszer! És nem én vagyok a szerencsétlen marha, aki ennyi szenvedés és zöldségzabálás után se bír fogyni! Annyira megkönnyebbültem, mikor megláttam a leletem. Ah... Most viszont az a helyzet, hogy várni kéne 3 hónapot, mielőtt visszamegyünk a dokihoz, de én szerintem nem fogok várni. Ha kell kifizetem azt a rengeteg pénzt, hogy kaphassak végre gyógyszert! Nem akarok több időt vesztegetni, ha egyszer megvan a megoldás! Jajjj annyira várom már! Talán tudnák fogyni legalább 5-6 kilót Miyavi koncertig és annyival is könnyebb lenne végigállni (nem... nem ugrálni, mert az nekem lehetetlen a térdem miatt xD) az egészet. :3 Szóval ebből a szempontból már látom a fényt az alagút végén, de ennek ellenére úgy érzem, k*rva messze van a kijárat. T^T Nagyon nagyon lassan fogok tudni eljutni arra a szintre fizikailag és lelkileg is, amire szeretnék. A fizikai változástól várom a lelki változást is. :$ Van olyan ember, akinél ez már bejött, szóval...
Pár napja enyhe sokkon mentem keresztül. Be akartam kapcsolni a gépemet és... víííí!!! Elkezdett szirénázni... kép sehol... na mondom lemegyek hídba és sérvet kapok. Azt hittem végleg tönkrement, mert neten láttam olyat, hogy ez alaplap hiba meg ilyesmi. Féltettem a rengeteg írásomat, képemet, emlékeimet, grafikai munkáimat. De végül kiderült, hogy csak a kettes billentyű volt beszorulva és emiatt mondta be az unalmast. :3 Meg lett csinálva és kutya baja... bár le kéne már cserélni az XP-t és tanultam is az esetből. Elkezdek szépen sorban kiírkálni dvd-re minden fontos cuccot. A Sebhely utolsó fejezetét féltettem talán a legjobban. :'D Hahaha... Talán egy oldal van már csak hátra és kész lesz. Meg elkezdtem tovább írni a Macska-egeret is, az is hamarosan felkerül. Yeaa! :3 Amúgy féltem más kezébe adni a gépem (főleg nővérem exének kezébe, akivel nem csípjük egymást). Aggódtam, hogy mi lesz, ha megtalálja a yaoi gyűjteményem. XD Teljesen össze voltam zuhanva, hogy vége az életemnek. Bár egyik ismerősöm úgy van vele, hogy nincs ezen semmi szégyellni való, de azért a nem "beavatott" személyek, nem igazán tudják ezt a fétist hova tenni. ^-^"

Na asszem mára ennyi. Jövőhéten veszek ki két nap szabit szerintem, úgyhogy lesz időm ficelni, blogolni meg minden. :) Láttam egy oldalon tökjó ötletet! A szerkesztő írt egy kívánságlistát képekkel, hogy mit szeretne az idei évben venni. *o* Ah én is akarok egy olyat írni! Jó hosszú lesz a lista, de ha nem is valósul meg, legalább kiírhatom magamból. :3 Rég tumblröztem már, meg weheartit-on is rég inspirálódtam... lehet hogy ez hiányzik már nekem. Egy kis ösztönző erő! ^-^ Ma már bele is vetettem magam, és pár napja kicsit megújítottam a tumblr oldalam is, de ez még nem az igazi. (._.) Egyszerűen lehetetlen normális dizájnt rárakni... komolyan... ezért utálom már, teljesen megszenvedek vele. Annyira jó azoknak, akik értenek a html szerkesztéshez. Arra is gondoltam, milyen jó lenne ilyesmit tanulni egy okj-s képzésen. :) Ott legalább nem kéne hallgatói szerződést kötni és külföldre is mehetnék dolgozni. És ez itthon is keresett munkakör szerintem. Legalábbis előny, ha egy grafikus nem csak a nyomdai dolgokhoz ért, hanem a webes grafikához, szerkesztéshez is. Próbálok nem elszállni magamtól, hogy fúúú de hát én is szoktam blogolni. XD Ez semmi ahhoz a tudáshoz képest, amit még megszerezhetnék. (*^*)
No hát szép hosszú bejegyzés... Büszke vagyok rád, drága olvasó, ha mindezt végigolvastad! :D Ha sikerült végigszenvedned, nyomj már legalább egy betűt a chatbe (névtelenül is jó), hogy tudjam, van aki tényleg olvassa az ilyen jellegű hülyeségeket is. ^-^ Akkor tényleg úgy fogom érezni, hogy kibeszéltem magamból az egészet. :'D
Csá gumibogyóóóók!

UI.: The Heirs mániában szenvedek... nem bírok leállni vele... Már csak 5 rész!!!!!! *__*