2014 (＃⌒∇⌒＃)ゞ
Hamarabb akartam blogolni, mert általában Szilveszterkor meg Karácsonykor is szoktam valamit idebiggyeszteni, de ez most elmaradt. A karácsonyi azért, mert nem értem rá, a szilveszteri meg azért, mert újévi depresszióba estem. xD Pontosabban nyűglődtem egyedül itthon, és nem volt kedvem semmihez. :( Minden évben azt mondom, hogy nah most akkor felmegyek Pestre egy japános buliba, de idén se jutottam el. A gond azzal volt, hogy senki nem akart volna velem jönni. ^-^" Hát igen, lassan be kell látnom, hogy mindenki kezd felnőni a környezetemben, és egyre jobban befásult életet élnek, míg én most szeretnék elkezdeni igazán élni. :$ Kicsit furcsa... Mondok egy példát, régen nővérem oda volt ezekért a bulikért meg a jpop/jrock/kpop zenétől, most meg valamelyik nap hallgatok hangosan Miyavit a szobámban erre ő: "már fáj a fejem ettől a szartól" -.-" Ez engem rohadtul idegesít. Azok a barátaim, rokonaim, akik régen szerették azt, ami mellett én a mai napig hűen kitartok, az nekik már egy rakás szar. Ez elkeserít. És ezért is döntöttem úgy, hogy új barátokat akarok szerezni. (*^*) De nem olyanokat, akikkel én szerettetem meg a japán zenét, hanem olyanokat, akik szintén úgy gondolják, hogy ez az életük, kint akarnak élni Japánban, vagy legalább egyszer kijutni, és nekik ez életcél, akárcsak nekem. :) Azért mégis csak másabb, ha az ember erre teszi fel az életét, mint csak egy picit rajongási szinten foglalkozni vele, ami aztán egy-két év múlva el is tűnik a picsába. -.-" Persze vannak olyan barátaim, akiket szeretek és nincsenek oda a hobbimért, de az mégis más. Szóval ez egyfajta újévi fogadalom. :) Próbálok több ismertséget kötni. ^-^ Szóval ha valaki olvassa a blogom és úgy érzi jól kijönne velem, az írjon nyugodtan. :3
Nos ebből az apropóból is döntöttem úgy, hogy mégis megcsinálom a töri érettségit és mégis jelentkezem a japán szakra. :3 Nem baj, ha nem sikerül, de most már szeretnék a saját elvárásaim szerint élni, és nem másoké szerint. Szeretnék olyan közösségbe kerülni, ahol megbecsülnek a céljaimmal és álmaimmal együtt. Persze nem ez a legfőbb mozgató rugó, mindig is tovább akartam tanulni, és szívesen tanulnám iskolában a japán nyelvet és a kultúrával kapcsolatos dolgokat. Még ha nem is tudok vele elhelyezkedni (hál'istennek már szakmám is van), akkor is meg akarok próbálni önállóbb lenni. El akarok szabadulni itthonról, koleszban élni barátokkal, és azt csinálni amit szeretek. Úgy érzem, hogy életem eddigi 22 éve alatt kalitkában éltem, és most már ki akarok repülni. Bár ez nem jellemző rám, de lassan már a szerelemre is nyitott lennék. O_O Bezony... Sok minden kimaradt nálam, amiket szeretnék pótolni, még addig amíg fiatal vagyok. Mesélték páran, hogy a főiskolás/egyetemi éveik voltak a legjobbak, így bízom benne, hogy talán nekem is ilyen jól alakulnának a dolgaim. Itthon már úgy érzem megfulladok.
Eléggé megnehezíti az életemet a testvérem is, aki teljesen rátelepszik a családomra, főleg lelki szempontból. Nem veszi észre, hogy a viselkedésével vannak problémák, és ha megpróbálna változtatni rajta, akkor sokkal jobban ki tudna mindenkivel jönni, de ez számára lehetetlen. :'D Nem is tudom miért próbálkozunk még mindig nála... Most hogy bejelentette, nyár környékén elköltözik... hát... Nem mondom, hogy nem örülök neki, de azért furcsa lesz, ha már nem fog itt lakni. Egy lépéssel én is közelebb kerülnék az áhított szabadsághoz, ha végre nem lenne ez az állandó feszültség az otthonomban. Ha sikerülne nekem is a felvételi, és másik városban lehetnék koleszos, talán a szüleim is fellélegezhetnének egy kicsit, hogy megszabadultak tőlünk úgy ahogy. Nekik is szükségük van már arra, hogy kirepüljünk. Bár én nem teljesen, de azért másabb hétvégékre hazajárni, mint állandóan itthon lenni. Hát majd kialakul.
Most az új év miatt vagyok ilyen elemezgetős, lelkizős kedvemben amúgy. Ilyenkor az emberek általában felsorolják mi minden történt velük ebben az évben, és mit várnak a mostanitól. Kicsit úgy érzem, az utóbbi két évben vett fordulatot az életem pozitív irányba. Elértem sok mindent, amiért büszke vagyok magamra. Idén életemben először magamtól tettem lépéseket az egészségem érdekében, mikor beiratkoztam márciusban az edzőterembe. Aztán anyagi gondok miatt májusban ki is kellett lépnem. XD Ilyen az élet, de legalább megpróbáltam. Valamint ismét lett munkám a Bábszínházban ahol tavaly is dolgoztam. Nagyon szeretem a munkám és a helyet is, ezt már többször hangoztattam, de érzem hogy nem maradhatok ott örökre, akármennyire is el tudnám ott képzelni az egész életemet. Fel kell nőnöm azokhoz az emberekhez, akik ott dolgoznak. Nem vagyok egyenlő szinten velük, és ez valljuk be, eléggé fáj. Folyamatosan érzem, hogy nem vagyok oda eléggé jó, és csak egy ingyen munkaerő vagyok nekik. Nem azt mondom, hogy rosszul bánnak velem, hanem én érzem ezt. Sok mindent kell még letennem az asztalra, hogy valahol igazán megbecsüljék a munkámat. Ha melóban vagyok, azt nehezményezem, hogy ennyire fiatal vagyok, de ha hazajövök, vagy a barátaimmal vagyok, akkor meg azt, hogy már túl öreg. :'3 Érdekes, nem?
Egy örömhírt is meg szeretnék osztani mindenkivel!!! Megszületett unokatesóm kislánya tegnap este. (*u*) NAGYNÉNI LETTEM! Annyira furcsa, hogy bővült a család egy taggal. Unokatesóm mindig is olyan volt számomra, mintha az édes testvérem lett volna, lényegében együtt nőttünk fel. Annyira nagyon gratulálok neki és büszke vagyok rá, hogy a sok nehézség ellenére is ennyire erős maradt. Egy igazi példakép lett számomra. Ma délután megyünk is babázni, már alig várom, hogy láthassam végre őket. *-* Szóval ez is egy nagy változásnak számít nem? :D A tavalyira és az ideire is azt írták, hogy a változás éve. Ezt teljesen aláírom. XD Először ijesztő volt ez a sok változás, de most már úgy gondolom, hogy egyre izgalmasabb. Az élet tele van meglepetésekkel! :)
Ez egy kis lelkizős bejegyzés volt, de lesz a közeljövőben fanfic friss is (tegnap megint írtam a Sebhelyhez, de egyszerűen nem bírom abbahagyni xD), meg egyéb témában bejegyzések, szóval számítsatok rám a 2014-es évben is! :) Boldog Új Évet Kívánok így utólag. Chu~
UI.: Gondolom észrevettétek a dizájnváltást. :) Többé már nem Otaku blogja lesz a blog neve, mint eddig.Eddig egyetlen ember becézett így, de mivel ez a személy már le se szarja a fejemet, ezért nem érzem szükségét, hogy tovább használjam ezt a nevet...
Nos ebből az apropóból is döntöttem úgy, hogy mégis megcsinálom a töri érettségit és mégis jelentkezem a japán szakra. :3 Nem baj, ha nem sikerül, de most már szeretnék a saját elvárásaim szerint élni, és nem másoké szerint. Szeretnék olyan közösségbe kerülni, ahol megbecsülnek a céljaimmal és álmaimmal együtt. Persze nem ez a legfőbb mozgató rugó, mindig is tovább akartam tanulni, és szívesen tanulnám iskolában a japán nyelvet és a kultúrával kapcsolatos dolgokat. Még ha nem is tudok vele elhelyezkedni (hál'istennek már szakmám is van), akkor is meg akarok próbálni önállóbb lenni. El akarok szabadulni itthonról, koleszban élni barátokkal, és azt csinálni amit szeretek. Úgy érzem, hogy életem eddigi 22 éve alatt kalitkában éltem, és most már ki akarok repülni. Bár ez nem jellemző rám, de lassan már a szerelemre is nyitott lennék. O_O Bezony... Sok minden kimaradt nálam, amiket szeretnék pótolni, még addig amíg fiatal vagyok. Mesélték páran, hogy a főiskolás/egyetemi éveik voltak a legjobbak, így bízom benne, hogy talán nekem is ilyen jól alakulnának a dolgaim. Itthon már úgy érzem megfulladok.
Eléggé megnehezíti az életemet a testvérem is, aki teljesen rátelepszik a családomra, főleg lelki szempontból. Nem veszi észre, hogy a viselkedésével vannak problémák, és ha megpróbálna változtatni rajta, akkor sokkal jobban ki tudna mindenkivel jönni, de ez számára lehetetlen. :'D Nem is tudom miért próbálkozunk még mindig nála... Most hogy bejelentette, nyár környékén elköltözik... hát... Nem mondom, hogy nem örülök neki, de azért furcsa lesz, ha már nem fog itt lakni. Egy lépéssel én is közelebb kerülnék az áhított szabadsághoz, ha végre nem lenne ez az állandó feszültség az otthonomban. Ha sikerülne nekem is a felvételi, és másik városban lehetnék koleszos, talán a szüleim is fellélegezhetnének egy kicsit, hogy megszabadultak tőlünk úgy ahogy. Nekik is szükségük van már arra, hogy kirepüljünk. Bár én nem teljesen, de azért másabb hétvégékre hazajárni, mint állandóan itthon lenni. Hát majd kialakul.
Most az új év miatt vagyok ilyen elemezgetős, lelkizős kedvemben amúgy. Ilyenkor az emberek általában felsorolják mi minden történt velük ebben az évben, és mit várnak a mostanitól. Kicsit úgy érzem, az utóbbi két évben vett fordulatot az életem pozitív irányba. Elértem sok mindent, amiért büszke vagyok magamra. Idén életemben először magamtól tettem lépéseket az egészségem érdekében, mikor beiratkoztam márciusban az edzőterembe. Aztán anyagi gondok miatt májusban ki is kellett lépnem. XD Ilyen az élet, de legalább megpróbáltam. Valamint ismét lett munkám a Bábszínházban ahol tavaly is dolgoztam. Nagyon szeretem a munkám és a helyet is, ezt már többször hangoztattam, de érzem hogy nem maradhatok ott örökre, akármennyire is el tudnám ott képzelni az egész életemet. Fel kell nőnöm azokhoz az emberekhez, akik ott dolgoznak. Nem vagyok egyenlő szinten velük, és ez valljuk be, eléggé fáj. Folyamatosan érzem, hogy nem vagyok oda eléggé jó, és csak egy ingyen munkaerő vagyok nekik. Nem azt mondom, hogy rosszul bánnak velem, hanem én érzem ezt. Sok mindent kell még letennem az asztalra, hogy valahol igazán megbecsüljék a munkámat. Ha melóban vagyok, azt nehezményezem, hogy ennyire fiatal vagyok, de ha hazajövök, vagy a barátaimmal vagyok, akkor meg azt, hogy már túl öreg. :'3 Érdekes, nem?
Egy örömhírt is meg szeretnék osztani mindenkivel!!! Megszületett unokatesóm kislánya tegnap este. (*u*) NAGYNÉNI LETTEM! Annyira furcsa, hogy bővült a család egy taggal. Unokatesóm mindig is olyan volt számomra, mintha az édes testvérem lett volna, lényegében együtt nőttünk fel. Annyira nagyon gratulálok neki és büszke vagyok rá, hogy a sok nehézség ellenére is ennyire erős maradt. Egy igazi példakép lett számomra. Ma délután megyünk is babázni, már alig várom, hogy láthassam végre őket. *-* Szóval ez is egy nagy változásnak számít nem? :D A tavalyira és az ideire is azt írták, hogy a változás éve. Ezt teljesen aláírom. XD Először ijesztő volt ez a sok változás, de most már úgy gondolom, hogy egyre izgalmasabb. Az élet tele van meglepetésekkel! :)
Ez egy kis lelkizős bejegyzés volt, de lesz a közeljövőben fanfic friss is (tegnap megint írtam a Sebhelyhez, de egyszerűen nem bírom abbahagyni xD), meg egyéb témában bejegyzések, szóval számítsatok rám a 2014-es évben is! :) Boldog Új Évet Kívánok így utólag. Chu~
UI.: Gondolom észrevettétek a dizájnváltást. :) Többé már nem Otaku blogja lesz a blog neve, mint eddig.
Megjegyzések