Hamarosan munka

Gondoltam adok hírt magamról, mert ígéretem ellenére megint rég írtam. De ennek most oka van, ami nem más, minthogy végre összejönni látszódnak a dolgok az életemben. Még a zoknim elveszett párját is megtaláltam! :3 Bár nincs bennem az a kitörő öröm és motiváltság, mint ami néha rám jön, de azért most okésnak érzem a dolgokat. Már a második körös interjún is túl vagyok egy újonnan nyíló ajándékboltban, ahova grafikust keresnek. Végre a szakmám! Bár nem fizetne sokat, de azért mégis jó lenne, ha összejönne. Egy ideig bizonytalan voltam a dologban, de inkább magamban, most azonban már várom a fejleményeket. Csinálnom kellett az üzlet számára néhány logót is és elküldeni a főnöknek. Ezt ma meg is tettem, és remélem tetszeni fog neki. A másik meglepetés, hogy újraindult az a program, amiben részt vettem, mikor a bábszínháznál dolgoztam. Azt már nagyjából sikerült is leszerveznem, hogy biztos helyem legyen, ha ez az ajándékbolt nem jön be. Bár nagyon szeretném, mert a másik csak 4-5 hónapos dolog és utána ugyanott lennék, mint ahonnan elindultam. Az meg mellékes, hogy valamennyivel több lenne a fizu. Úgyhogy mostanában a napjaim rohangálásból álltak, papírokat intéztem stb stb. De azért jó érzés végre kicsit kimozdulni. :3 Nagyon fura volt újra bemenni a bábszínházba. *-* Mintha el sem jöttem volna onnan közel fél éve. Nagyon rég volt, de olyan volt, mintha hazamentem volna. És mindenki kitörő lelkesedéssel fogadott minket (volt kollégámmal és barátnőmmel mentem be). Nosztalgikus volt. :) Ma voltam bent Annám írószerében is, és kedvezményes áron vettem tőle egy cuki zsebnaptárat, ami minden vágyam volt mostanában. xD Hát nem olyan érdekes hír ez, de nem sokat tudok mesélni. Ami talán említésre méltó, hogy nem nevezek idén az antológia pályázatára. T^T Lusta is voltam írni, meg akik készíthették volna az illusztrációt, azok eléggé elfoglaltak, így nem akartam még plusz munkát adni nekik. De főként az én hibám, valljuk be. Amúgy nem kell aggódni a Sebhely utolsó fejezete miatt, már nagyjából készen van és pár oldal hiányzik a kiteljesedéshez, csupán az a bökkenő, hogy ez jóval hosszabb fejezet lesz, mint amiket általában írni szoktam, de a szokásos mennyiségnél már így is több megvan belőle, csak befejezésre vár. Próbálok azért időt szakítani majd rá, de most eléggé sűrű napjaim voltak. Bár már alakulgatnak a dolgok, tényleg örülök neki, hogy minden helyre jönni látszik. Végre a fürdőszoba is meg lett csinálva a csőtörés után és családi problémák is kezdenek feloldódni. Holnap megyek családi banzájozni yeaa! Megpróbálok nem bezabálni. XD

És egy örömhír: Vannak már jegyinfók a Miyavi koncerttel kapcsolatban. *-* LESZ VIP JEGY! x3 Uhristen! A pillanat, amire mindig is vágytam. És végre melóm is lesz, hogy ki tudjam fizetni. Ha kell az ágyamat is eladom (nem nagy veszteség). :3 Végre láthatom, hallhatom és érinthetem. Nagyon bele fogok húzni a japán nyelv tanulásába, mert mostanában elhanyagoltam, és muszáj vele beszélnem. Muszáj! Előre meg fogom tervezni a szöveget, hogy mit mondok neki. Jó lesz jó lesz! *A* Már alig várom! És közös fotót is lehet csinálni. Oh te jó ég! És kapunyitás előtt be lehet menni! Na ezt díjazom a legjobban. XD Bár eléggé húzós az ára, de megéri. Valahogy az után a nap után máshogy fogom érezni magam, mert az életem szó szerint kiteljesedik ezzel. XD Új célokat kell keresni. :3 Kár, hogy mostanában motiválatlan vagyok, de ez azért jó hajtó erő. MIYAVIIIII! :DDDD Na csóközön! Oyasumi