Rossz idők...
Nagy nehézségek árán rájöttem, hogy html megjelenítésre volt állítva a bejegyzésszerkesztő és csak most tudok nekikezdeni blogolni. -.-" Zsír... De legalább rájöttem, és ez a lényeg. :3 Több mint két hete megint nem írtam... ez valami elképesztő! Hiszen nincs még mindig munkám, és a tanulásban sem szakadok meg, így nem vágom, hogy mi tart vissza ennyire. :'D Hát mostanában nem is okés minden az életemben...
Az egyik ami miatt idegeskedem a folyamatos orvosi vizsgálatok gondolata, mivel a pajzsmirigy problémámat elkezdtem kivizsgáltatni. Ami meg a másik problémám, hogy kb egy hónapja kijöttek rajtam ilyen napfoltok amik szétterjedtek az egész testemen és most már bőrgyógyászatra is el kell mennem, amire csütörtökön sort is kerítek. Borzasztó rosszul érzem magam amiatt, hogy ennyire eltorzult a bőröm és megkockáztatom, hogy van vagy 500 foltom. -.-" Akkor volt egy fantasztikus csőtörés szerűség is nálunk. Pontosabban a bojler szarrá ment és a magas nyomás miatt kirobbant a falból a vízvezeték. Yeaaa! Király látvány volt a szmötyis fal és a törmelékkel teli kád. Szóval ez is rátett egy lapáttal. És anyu is betegeskedik mostanában, lesz egy kisebb műtéte a napokban. -.-" Aztán történt egy olyan dolog is, amit soha nem fogok elfelejteni. A családom egyik közeli barátja, a szomszéd nénink meghalt... Túlságosan hirtelen történt az egész, ami mindenkit megviselt. Engem meg mardos a bűntudat is, mert rossz volt a viszonyom vele az utóbbi időben bizonyos dolgok miatt. Gyerekes sértődés, ami már-már alaptalannak bizonyult... legalábbis az utóbbi időben. Egy szardarabnak érzem magam a sok megjegyzés és kellemetlenség miatt, amit a néninek okoztam. De hát erre senki sem számított. És én sem akartam, hogy ennyire elmérgesedjen a helyzet közöttünk, de az utóbbi időben már csak morcos és mogorva megszólalásai voltak felém, ami igenis hogy fájt és tudom, hogy részben én tehettem erről. Talán a sors akarta, hogy ezt most végignézzem. Úgy éreztem tartozom ennyivel neki, hogy ottmaradok. Tüdőembólia volt, gyorsan elvitte... kb 5 perc lehetett az egész. Apám mégis úgy küzdött az életéért, hogy visszahozhassa, mintha a saját élete is múlt volna rajta. Nagyon közel álltak egymáshoz, szinte a pótanyja volt, és talán őt is viselte meg a legjobban ez az egész. Főleg, hogy végig mellette volt, és küzdött, hogy visszahozza. Mikor beléptem az ajtón lélegeztette és szívmasszázst csinált. De akkor már vége volt. Még egyszer felemelte gyengén egy picit a kezét aztán leeresztette. Szerintem akkor távozott el. A szemei üvegesen meredtek a plafonra már, de közben szólt a tv-ben az Éjjel nappal Budapest, a konyhában ott voltak a vacsija után maradt mosogatnivalók, és már ő is lefekvéshez készülődhetett. Ahj istenem... annyira hirtelen történt. Még látszólag nem volt komoly a baj, mikor lehívta anyuékat, hogy nem érzi jól magát. És ez lett belőle... Annyi szépet és jót adott a családomnak. Megengedte, hogy használjuk a nyaralóját Tősben, egy csomószor hozott sütit nekünk, egy csomó cuccot ajándékozott és rengetegszer hívott meg minket vacsizni vagy ebédelni. Eléggé hálátlannak érzem magam és bűntudatom van. Mert a negatív dolgok mellett ott volt a sok pozitív is, ami hozzá köthető. És most annyira furcsa elmenni a lakásának ajtaja mellett akárhányszor elmegyek itthonról, vagy hazajövök. Már nem fog kilépni az ajtón és kedvesen köszönni. Csak az jut eszembe, ahogy kihozták fekete zsákban azon az ajtón... Először éltem át ilyet, és ezt nem kívánom senkinek. Egyszerűen nehezen tudom még felfogni az egészet, akárcsak a családom, vagy akár az ő családja, akik el se akarták hinni, mikor értesítettük őket. Szóval ilyen érzés, mikor nem tudod már helyrehozni a dolgokat egy bizonyos személlyel. Én innentől kezdve arra fogok törekedni, hogy mindenkivel jó viszonyban tudjak maradni. Bár ez szinte lehetetlen küldetés, de... ez a bűntudat valami pokoli. A rémálmokról már ne is beszéljünk. Remélem egy jobb helyre került, ahol végre együtt lehet a férjével boldogan... Nyugodj békében!
Az egyik ami miatt idegeskedem a folyamatos orvosi vizsgálatok gondolata, mivel a pajzsmirigy problémámat elkezdtem kivizsgáltatni. Ami meg a másik problémám, hogy kb egy hónapja kijöttek rajtam ilyen napfoltok amik szétterjedtek az egész testemen és most már bőrgyógyászatra is el kell mennem, amire csütörtökön sort is kerítek. Borzasztó rosszul érzem magam amiatt, hogy ennyire eltorzult a bőröm és megkockáztatom, hogy van vagy 500 foltom. -.-" Akkor volt egy fantasztikus csőtörés szerűség is nálunk. Pontosabban a bojler szarrá ment és a magas nyomás miatt kirobbant a falból a vízvezeték. Yeaaa! Király látvány volt a szmötyis fal és a törmelékkel teli kád. Szóval ez is rátett egy lapáttal. És anyu is betegeskedik mostanában, lesz egy kisebb műtéte a napokban. -.-" Aztán történt egy olyan dolog is, amit soha nem fogok elfelejteni. A családom egyik közeli barátja, a szomszéd nénink meghalt... Túlságosan hirtelen történt az egész, ami mindenkit megviselt. Engem meg mardos a bűntudat is, mert rossz volt a viszonyom vele az utóbbi időben bizonyos dolgok miatt. Gyerekes sértődés, ami már-már alaptalannak bizonyult... legalábbis az utóbbi időben. Egy szardarabnak érzem magam a sok megjegyzés és kellemetlenség miatt, amit a néninek okoztam. De hát erre senki sem számított. És én sem akartam, hogy ennyire elmérgesedjen a helyzet közöttünk, de az utóbbi időben már csak morcos és mogorva megszólalásai voltak felém, ami igenis hogy fájt és tudom, hogy részben én tehettem erről. Talán a sors akarta, hogy ezt most végignézzem. Úgy éreztem tartozom ennyivel neki, hogy ottmaradok. Tüdőembólia volt, gyorsan elvitte... kb 5 perc lehetett az egész. Apám mégis úgy küzdött az életéért, hogy visszahozhassa, mintha a saját élete is múlt volna rajta. Nagyon közel álltak egymáshoz, szinte a pótanyja volt, és talán őt is viselte meg a legjobban ez az egész. Főleg, hogy végig mellette volt, és küzdött, hogy visszahozza. Mikor beléptem az ajtón lélegeztette és szívmasszázst csinált. De akkor már vége volt. Még egyszer felemelte gyengén egy picit a kezét aztán leeresztette. Szerintem akkor távozott el. A szemei üvegesen meredtek a plafonra már, de közben szólt a tv-ben az Éjjel nappal Budapest, a konyhában ott voltak a vacsija után maradt mosogatnivalók, és már ő is lefekvéshez készülődhetett. Ahj istenem... annyira hirtelen történt. Még látszólag nem volt komoly a baj, mikor lehívta anyuékat, hogy nem érzi jól magát. És ez lett belőle... Annyi szépet és jót adott a családomnak. Megengedte, hogy használjuk a nyaralóját Tősben, egy csomószor hozott sütit nekünk, egy csomó cuccot ajándékozott és rengetegszer hívott meg minket vacsizni vagy ebédelni. Eléggé hálátlannak érzem magam és bűntudatom van. Mert a negatív dolgok mellett ott volt a sok pozitív is, ami hozzá köthető. És most annyira furcsa elmenni a lakásának ajtaja mellett akárhányszor elmegyek itthonról, vagy hazajövök. Már nem fog kilépni az ajtón és kedvesen köszönni. Csak az jut eszembe, ahogy kihozták fekete zsákban azon az ajtón... Először éltem át ilyet, és ezt nem kívánom senkinek. Egyszerűen nehezen tudom még felfogni az egészet, akárcsak a családom, vagy akár az ő családja, akik el se akarták hinni, mikor értesítettük őket. Szóval ilyen érzés, mikor nem tudod már helyrehozni a dolgokat egy bizonyos személlyel. Én innentől kezdve arra fogok törekedni, hogy mindenkivel jó viszonyban tudjak maradni. Bár ez szinte lehetetlen küldetés, de... ez a bűntudat valami pokoli. A rémálmokról már ne is beszéljünk. Remélem egy jobb helyre került, ahol végre együtt lehet a férjével boldogan... Nyugodj békében!
Szóval múlthéten nem sok energia volt bennem. Pedig aznap mikor történt, még Anna is itt volt nálunk és moziztunk horrort, beszélgettünk, tök jól elvoltunk és még fel is köszöntöttem. A franc se gondolta volna, hogy így elcsesződik a nap... Ma végre sikerült először kimozdulnom egy hét után, hogy kicsit kiszakadjak ebből a tespedésből és depresszióból. Annával mentünk mekizni és mozizni. És volt meglepim is. :D Klau is eljött! Wow! Teljesen meg voltam hatódva, mert mindig nehezményeztem, hogy nem tudunk összehozni hármasban egy talit. Hát most volt és rég nem láttam őt, szóval jó volt újra találkozni vele. :3 Ettem kínai savanyú levest, de az annyira pocséknak bizonyult, hogy a lányoknak adtam. XD Anna hozott tortát, én ettem fagyit is. :) Szóval jó volt. Aztán mozi előtt még benéztünk a Cosmosba és sikerült a spórolt pénzemet elvernem két koponyás felsőre. XD Az egyik pulcsi szerű, a másik egy sima hosszú ujjú felső. :3 Végre van nekem is koponyás. Kicsit megkésve bár, de jrock koncertre tökéletes ruhadarabok. XDDD És az a baj, hogy mostanában már nincsenek koncertek. :'D Két Miyavi, egy Giru és egy Gackt... ennyi volt a fantasztikus élmény... de remélem még lesz valami a jövőben, mert már hiányom van. x3
Vásárlás után pedig irány a mozi! Démonok között! *-* Ide sajnos Klau már nem jött, de Annát is becsülöm amiért félősen hajlandó volt velem végignézni. Egyszerűen eszméletlen volt a film! A sztori, a rendezés, a fények, a hangok, a zene! Minden ott volt a helyén és tökéletes volt! Úgy be voltam szarva, hogy az elképesztő. XD Pedig engem nagyon nehéz filmmel megijeszteni. ;D Megedződtem már a paranormális mániámmal. És még inkább tetőzte a dolgot, hogy igaz történeten alapult, aminek én nem bírtam ellenállni és pár nappal mozi előtt elolvastam a sztorit. xD Tudnom kellett nah! :D Nincs olyan sztori, amivel én még ne találkoztam volna. x3 Szakértő vagyok ezen a téren. ;D Viszont a film vége felé ki kellett mennem a rötyire a moziból. :'D A legjobb jelenetekről maradtam így le, de úgy voltam vele, ha még egyszer megijeszt valami én tuti összepisilem magamat, szóval inkább kifáradtam a teremből, és a nagyoooon cukker mozis fiú elkísért a lépcsőig és még meg is várt, ahogy visszajöttem. x3 Nagyon kis udvarias és cuki volt. Eh... nem is volt rossz nah. :D De a lényegre még visszaértem a filmnél, szóval no para. De először fordult elő ilyen velem, hogy ki kellett menni. Totál kikészültem ettől a filmtől. Alap, hogy le fogom tölteni, amint lesz normális verzióban a neten. És nem véletlenül lett ilyen faxa, hiszen ázsiai rendezte. ;D
Azért nem lazsáltam olyan sokat, végre elkészültem a Moonlight Artist szakmai blogomnak a designjával. :3 Tartalom sajnos még nincs, ahogy időm engedi szépen sorban feltöltöm mindenfélével. x3 A baglyaimra kifejezetten büszke vagyok. Rég illusztrátoroztam már. *.* Amúgy ne aggódjatok, most már hamarosan jön fanfic friss, mert érzem, hogy be akarom őket most már fejezni. Legalábbis az Akamés sztorikat. Túl régóta húzom már. Szóval türeleeeem! :3 Na lépek mert fáradt vagyok. Oyasumi!
Megjegyzések