Süti, szar frizu és miegymás... :D
No hát gondoltam bloggantok egyet, mivel hulla fáradt vagyok és semmi máshoz nincs kedvem. És sütit akarok enniiiiii. *.* És mindjárt fogok is. Nah hát tök izgalmas volt ez a pár nap kivételesen. :) Végre be lett fejezve a szobám. *q* Állati jó lett, és annyira boldog vagyok. Bár nem tökéletes még (a bútorok még cserére várnak), de hamarosan az lesz. Érzem. :D Van a falon egy csomó szabad terület, szóval amint apu megjavítja az óriás japán legyezőm letörött darabkáját, kikerül a falra, az ágyam mellé, valamint az Annától kapott bambuszos felületű gésás képem, na meg a bekeretezett Jines festményem, amit ő készített nekem. :3 Szóval mindez kombózva a Miyavi koncert plakátjaimmal ütős lesz. xD Haha... bár picit visszafogottabb lesz, mint az előző falam, mert legutóbb a plafonig volt minden tapétázva jrockerekkel. O.O Elég ijesztő volt. :D Nah de ami a lényeg, hogy most már tudom is használni az íróasztalomat (szekrény), mert franc tudja hány év után végre befért a szobámba. XD Megnyugodott kicsit háborgó lelkem ebből a szempontból. :3
Na egy másik mesélni való... levágattattam a hajam nővéremmel. És soha ilyen rossz döntést nem hoztam még hajammal kapcsolatban. Amúgy se valami fényes a viszonyunk, de remélem nem direkt csinálta. Direkt kértem, hogy milyen NE legyen, erre olyat kaptam. Utoljára ez a frizu a ballagásomra lett csinálva uncsitesóm által, és azt is milliószor megbántam. Hajritkítás alatt nem értem, hogy miért jó a búbosítás. T-T Mármint... A fejem teteje mint egy gomba, alul meg jön pár hajszál az alján. Ez ilyen sokkhatásos jézusfaszomúristen lett. Sírtam is miatta bevallom. Nagyon durván megbántam. Már olyan szép hosszú volt, de nekem muszáj volt megkérnem őt, hogy picit ritkítson rajta, mert a szőkítést már nehezen bírom kezelni. De régen mindig gyönyörűen levágta, úgyhogy most nem tudom mivel érdemeltem ki ezt. Jaj annyira odavagyok miatta, hogy ki sem akarok mozdulni a lakásból. Azóta mondjuk nem is voltam kint. XD Hát Anna erre azt mondta, ez csak haj, majd megnől. Végülis igaza van, az előző orbitális hajvágásom is minimum 2-3 hónap alatt eltűnt. De olyan sokat kell rá várni, hogy ahj... addig remete leszek (még jó, hogy nincs munkám xD).
Nagy hír, hogy sütöttem sütiiiiiiiit. :D Én, aki annyira béna, hogy még a tűzhelyet üzembe helyezni is fél, megsütöttem egy sütit. :3 Szóval nagyon büszke vagyok magamra és még ma este megcsinálom ismét ezt a sütit (mert sikert aratott és mert már kiolvadt a tészta xD), csak némi változtatással. Íme a folyamatmunka, és a végeredmény:
Na egy másik mesélni való... levágattattam a hajam nővéremmel. És soha ilyen rossz döntést nem hoztam még hajammal kapcsolatban. Amúgy se valami fényes a viszonyunk, de remélem nem direkt csinálta. Direkt kértem, hogy milyen NE legyen, erre olyat kaptam. Utoljára ez a frizu a ballagásomra lett csinálva uncsitesóm által, és azt is milliószor megbántam. Hajritkítás alatt nem értem, hogy miért jó a búbosítás. T-T Mármint... A fejem teteje mint egy gomba, alul meg jön pár hajszál az alján. Ez ilyen sokkhatásos jézusfaszomúristen lett. Sírtam is miatta bevallom. Nagyon durván megbántam. Már olyan szép hosszú volt, de nekem muszáj volt megkérnem őt, hogy picit ritkítson rajta, mert a szőkítést már nehezen bírom kezelni. De régen mindig gyönyörűen levágta, úgyhogy most nem tudom mivel érdemeltem ki ezt. Jaj annyira odavagyok miatta, hogy ki sem akarok mozdulni a lakásból. Azóta mondjuk nem is voltam kint. XD Hát Anna erre azt mondta, ez csak haj, majd megnől. Végülis igaza van, az előző orbitális hajvágásom is minimum 2-3 hónap alatt eltűnt. De olyan sokat kell rá várni, hogy ahj... addig remete leszek (még jó, hogy nincs munkám xD).
Nagy hír, hogy sütöttem sütiiiiiiiit. :D Én, aki annyira béna, hogy még a tűzhelyet üzembe helyezni is fél, megsütöttem egy sütit. :3 Szóval nagyon büszke vagyok magamra és még ma este megcsinálom ismét ezt a sütit (mert sikert aratott és mert már kiolvadt a tészta xD), csak némi változtatással. Íme a folyamatmunka, és a végeredmény:
Nos ez a pudingos lekváros bigyó avagy párna, kinek hogy tetszik. xD Nem sok minden kell hozzá, és nagyon gyorsan meg lehet csinálni. :3 A fagyasztott leveles tésztát ki kell venni pár órára sütés előtt a fagyasztóból, hogy kiengedjen, aztán ki kell nyújtani és 12 db kockát kell belőle vágni. Aztán főzni kell 3 dl tejből, 2 evőkanál cukorból és egy zacskó pudingporból vanília pudingot. Ha ez megvan, a tésztakockák felére rá kell kanalazni belőle, miután kihűlt a puding, a másik felét a kockának pedig be kell csíkozni. Egyéni receptként még nyomattam egy kis eperlekvárt a puding tetejére, majd egy felvert tojással körbe lett kenve a kocka széle, ezután pedig rá lett hajtva a bevagdosott fele a töltelékesre, így megkaptuk a párnácskát. :D Sütőpapírra helyezzük a tepsiben a csomagokat, majd sütés előtt még lekenjük egy kis tojással a tetejét. :3 Aztán meg lehet sütni kb. fél óra alatt elkészül, vagy még annyi se kell neki. A lényeg, hogy szép aranyszínű legyen. :D Szóval ennyi a nagy történet. És mindjárt nekifogok megint, blogolás után, csak most nem vanília, hanem csokipudinggal és lekvár nélkül. XD Kíváncsi leszek. :D
Hmm... nem igazán tudok másról mesélni, mivel szinte egész nyáron tanultam és itthon tartózkodtam. Nem jutok el nyaralni sehova, de vasárnap lemegyünk Tősbe egy kicsit. :3 Már alig várom, hogy kimozdulhassak, de a hajam elrejtését még nem tudom, hogy hogyan fogom kivitelezni. xD Oh... szerintem nem említettem: otthagytam a japán tanfolyamot. :$ Vagyis inkább tanulócsoportot... Nem akartam a maradék kis pénzemet buszjegyekre és a tanár kifizetésére áldozni a nyáron, így augusztusban már nem mentem többet. Bár szeptembertől ingyenes lesz, de nem tudom még, hogy csatlakozok-e újra. Nem igazán tudtak befogadni engem, ami lehet az én negatív kisugárzásomnak köszönhető, vagy az óriási korkülönbségnek betudható. Sajnos én már ebből a folyamatos Japánról való locsifecsiből már kinőttem. Mármint még mindig szeretem, de másként éli meg a dolgokat egy 16 éves és másként egy 22. Hát nem tudom, hogy erre lehet-e mondani azt, hogy érettebb lettem, mert még mindig ugyanolyan hülye vagyok. xD Néha én is észreveszem magamon, hogy túl sokat pofázok erről-arról, ami abszolút nem érdekel senkit a környezetemben. Viszont most aggódok is eléggé, mert ha itt egy 7 fős csoportba nem bírtam beilleszkedni, akkor mi lesz, ha én jövőre tovább akarok tanulni, ráadásul Pesten. Ezen még nagyon sokszor át fogom rágni magamat, hogy egyáltalán akarom-e a dolgot, és előnyömre válik-e. Ez nem úgy megy, ahogy a tinédzserek elképzelik: én most japánt fogok tanulni, és japán szakra megyek, majd kimegyek Japánba és mangarajzoló vagy énekesnő leszek. xD (most amúgy idéztem a Mondo facebook oldaláról a kommentekből) Elég durva ez a statisztika, ha azt vesszük. Persze álmodozzanak csak a fiatalok, de azért jó lenne, ha felfognák, ezek a dolgok nem hullanak csak úgy az ember ölébe. Sokat kell érte küzdeni, tanulni és DOLGOZNI! Mert nem adják ingyen. Persze akinek apuci anyuci fizeti, azok ezt fel sem fogják majd a későbbiekben sem. Én is hónapok óta, lényegében majd egy éve nyúzom a japán nyelvet, és még mindig nem mondhatom magamról, hogy vágom az alapszintet. Az nem japán nyelvtudás, ha le tudod írni a kedvenc animéid és sztárjaid nevét, meg ki tudsz nyögni néhány kifejezést, hogy konnichi wa meg itadakimasu... -.-" Nehéz a japán nyelv! Sokkal többől áll a dolog.
Hmm... nem igazán tudok másról mesélni, mivel szinte egész nyáron tanultam és itthon tartózkodtam. Nem jutok el nyaralni sehova, de vasárnap lemegyünk Tősbe egy kicsit. :3 Már alig várom, hogy kimozdulhassak, de a hajam elrejtését még nem tudom, hogy hogyan fogom kivitelezni. xD Oh... szerintem nem említettem: otthagytam a japán tanfolyamot. :$ Vagyis inkább tanulócsoportot... Nem akartam a maradék kis pénzemet buszjegyekre és a tanár kifizetésére áldozni a nyáron, így augusztusban már nem mentem többet. Bár szeptembertől ingyenes lesz, de nem tudom még, hogy csatlakozok-e újra. Nem igazán tudtak befogadni engem, ami lehet az én negatív kisugárzásomnak köszönhető, vagy az óriási korkülönbségnek betudható. Sajnos én már ebből a folyamatos Japánról való locsifecsiből már kinőttem. Mármint még mindig szeretem, de másként éli meg a dolgokat egy 16 éves és másként egy 22. Hát nem tudom, hogy erre lehet-e mondani azt, hogy érettebb lettem, mert még mindig ugyanolyan hülye vagyok. xD Néha én is észreveszem magamon, hogy túl sokat pofázok erről-arról, ami abszolút nem érdekel senkit a környezetemben. Viszont most aggódok is eléggé, mert ha itt egy 7 fős csoportba nem bírtam beilleszkedni, akkor mi lesz, ha én jövőre tovább akarok tanulni, ráadásul Pesten. Ezen még nagyon sokszor át fogom rágni magamat, hogy egyáltalán akarom-e a dolgot, és előnyömre válik-e. Ez nem úgy megy, ahogy a tinédzserek elképzelik: én most japánt fogok tanulni, és japán szakra megyek, majd kimegyek Japánba és mangarajzoló vagy énekesnő leszek. xD (most amúgy idéztem a Mondo facebook oldaláról a kommentekből) Elég durva ez a statisztika, ha azt vesszük. Persze álmodozzanak csak a fiatalok, de azért jó lenne, ha felfognák, ezek a dolgok nem hullanak csak úgy az ember ölébe. Sokat kell érte küzdeni, tanulni és DOLGOZNI! Mert nem adják ingyen. Persze akinek apuci anyuci fizeti, azok ezt fel sem fogják majd a későbbiekben sem. Én is hónapok óta, lényegében majd egy éve nyúzom a japán nyelvet, és még mindig nem mondhatom magamról, hogy vágom az alapszintet. Az nem japán nyelvtudás, ha le tudod írni a kedvenc animéid és sztárjaid nevét, meg ki tudsz nyögni néhány kifejezést, hogy konnichi wa meg itadakimasu... -.-" Nehéz a japán nyelv! Sokkal többől áll a dolog.
Na de a fiatalságnak az a dolga, hogy álmodozzon. Ennyi idősen én is ilyen voltam... aztán jött szépen fokozatosan a felismerés, hogy ezek a dolgok nem jönnek ilyen könnyen, és bizony azon is elgondolkoztam, ez tényleg jó-e nekem? Mármint... azzal fogok-e a jövőben foglalkozni, amivel igazán szeretnék? O.O Fogalmam sincs. Mert lássuk be... én grafikus vagyok, kézzel alkotok dolgokat, ebben vagyok jó... egy bábszínházban dolgoztam, amitől igazán úgy éreztem, hogy ez az a hely, ami illik hozzám. Barátságos környezetben, szinte már családiasan, kézzel alkotni valami rendkívülit, ami aztán valaki más örömére szolgál (fordítom: díszletkészítés XD mert imádtam). Szóval nem tudom. :3 Ha esetleg jönne a telefon, hogy visszavennének határozatlan időre, azonnal igent mondanék. Beleszerettem abba a világba, és mióta ott jártam, láttam, hogy nem csak Japán körül forog a világ. (Bár ott volt basszus a Bunraku XD jó ég micsoda gyönyörű bábuik voltak :3) Végülis, a bábszínház eredeztethető Japánból is... nah meg a csehektől asszem. (o.O) Van kínai bábművészet is, az is nagyon híres. Sokat tanultam, mialatt a színház könyvtári adatbázisát elkészítettem. :) Fordíthattam mindenféle nyelvről könyvcímeket, témákat, láttam gyönyörű fotókat bennük. És megfoghattam egy igazán értékes könyvet 1920-ból, ami első számú példányként volt feltüntetve és az író dedikálta. :D Csodálatos könyvek voltak, és a Bunrakus könyvek, hát azok... ah... teljesen lenyűgöztek. Szóval én ezer féle dolgot csináltam ott, és rengeteget tanultam. Egy csomószor adtak lehetőséget arra, hogy megmutathassam mit tudok, ráadásul különböző dolgokban. Kanjikat fordítottam, adminisztráltam, archiváltam, a színház első könyvtárát létrehozhattam, szövegkönyveket gépeltem, díszletet festhettem... :) És nagyon jó volt. Arra is gondoltam, milyen fantasztikus lehetne, ha kutathatnák a bunrakuval kapcsolatban. Ami kötődik Japánhoz és ahhoz is, amit szeretek csinálni. Akár még bábkészítőnek is tanulhatnék. Szóval ilyenekre gondoltam. :D Jelenleg azt az időszakomat élem, amikor tanácstalan az ember, hogy hova-merre-meddig. És agyalgatok. :3
Hát eléggé magasröptű témákról fecsegtem, és nem tudom észrevettétek-e, hogy milyen gyorsan vagyok képes témát váltani. xD Ez az írás közbeni egyik rossz szokásom. Valamit elkezdek kifejteni, és átcsapok egy teljesen más dologba. :D A bunrakuról szerintem még a későbbiekben fogok írni. Remélem titeket se foglak vele untatni. xD És hát fanficelni is kéne ugyéééé. :D De ma már nem, mert hulla vagyok az egész napos pakolászás után.
Na megyek süttelni. :3 Oyasumi nektek drágáim! Chu~
Hát eléggé magasröptű témákról fecsegtem, és nem tudom észrevettétek-e, hogy milyen gyorsan vagyok képes témát váltani. xD Ez az írás közbeni egyik rossz szokásom. Valamit elkezdek kifejteni, és átcsapok egy teljesen más dologba. :D A bunrakuról szerintem még a későbbiekben fogok írni. Remélem titeket se foglak vele untatni. xD És hát fanficelni is kéne ugyéééé. :D De ma már nem, mert hulla vagyok az egész napos pakolászás után.
Na megyek süttelni. :3 Oyasumi nektek drágáim! Chu~
Megjegyzések