Bloggantok egyet :'3

Egyszerűen nem hiszem el, hogy két hete írtam utoljára a blogba. Omg! Pedig olyan közelinek tűnik mindig, mikor frisselek és azon izgulok, hogy nehogy egy megrögzött blogmániásnak tűnjek. :'D De tényleg megvolt az a két hét... De ha eltelik egy hosszabb időintervallum, akkor legalább van miről írnom. Persze most lesz időm blogolgatni rendesen szóval mesélek:
Először is MEGSZÜLETETT! Igen, írtam fanficet, és nem kis erőfeszítésembe került, mert most esek át azon a bizonyos alkotói válságon, de úgy tűnik már kilábalóban vagyok belőle. :'D Hoztam egy kis YunJae-t és bocsánat azoktól, akik még mindig Akaméra várakoznak, de ahhoz kell még egy kis regenerálódás. Lehet, hogy csak pár nap, mert amennyire fel vagyok pörögve, lehet hogy holnap azoknak is nekiesek.

Térjünk rá az elmúlt napok eseményeire... nos... megszűnt a munkaviszonyom! Éljen! -.-" Lejárt a szerződésem és a drágaságok az archívumnál elfelejtettek szólni, hogy csúszni fog az új szerződés egy egész hónapot, lehet hogy többet... és akkor még az sem biztos, hogy ez a dolog folytatódni fog, szóval most marad a várakozás. Mondjuk már nincs sok, és hamar elrepül ez a kis idő remélhetőleg. Legjobb alkalom, hogy kiélhessem magam fanfic és japántanulás terén. 

Persze történt ezen kívül más is, elkezdtem a héten rendesen az edzést. 3 napot voltam a héten, az első tapasztalataim igen jók e téren. :) Jó a társaság, odafigyelnek az emberre, hogy ne punnyadjon be és a fizikailag is csodákat művel, több az energiám. Remélem egy hónap múlva is változatlan lesz a véleményem. Addigra már eredményeket is várok a fogyás terén, mert jelenleg nem állok jól ezzel az öt leadott kilóval, amiből lehet, hogy már vissza is jött a mai sütiadag és a nőnapi csokihalmok végett... :$ Na meg Annával való fagyizás a mekibe. :'D
A héten voltam bent a színházban, ugyanis holnap van a tavaszi fesztivál és be kellett segíteni néhány játék elkészítésében. :3 Én gyerekeknek csináltam óriás puzzlet, amin egy hatalmas kard van. Úgy képzeljétek el hogy kb. 2,5 x 1,5 m... igazából ennél jóval nagyobb, csak a pontos méretét nem tudom, de a képen is láthatjátok, hogy mekkorára sikerült.

A szorgos munka meghozza gyümölcsét. :3

Életem legnagyobb műve és kihívás volt, de sikerült időre befejezni, hála Annának, aki szintén bejött segíteni a leveleket festeni egy délután, így nagyon sok időt spórolhattam meg. A második képen még a kezemet is lehet látni, ahogy festek. xD Kár a képért, hogy szét lesz vágva... :$ Na mindegy. :) 3 napig dolgoztam ezen reggeltől késő délutánig, lényegében ingyen, de jól esett megmutatnom, hogy a gépelésen és szkennelésen kívül még máshoz is értek... Nagyon sokan nem is tudták bent, hogy grafikus vagyok. Ez meglepő... Ezalatt az idő alatt alkalmam nyílt néhány embert jobban megismerni bent, aminek nagyon örülök. Még azt is bevallottam, hogy milyen történeteket szoktam írni... Egy kicsit megdöbbentek, és aztán zavaromban alig bírtam kimagyarázni, hogy ez a műfaj honnan gyökereztethető, meg hogy sok ezer nőnemű egyed van még oda ezért az irányvonalért... nem tudom mennyire voltam meggyőző és mennyire gondolnak perverznek jelenleg... XD Azért jó érzés volt kiadni magamból.

A virág amit kaptam, és a téli kilátás a színházból. Hiányozni fog. :3

Tegnap Nőnap volt! És végre elmondhatom magamról, hogy jelentett számomra ez a nap valamit! Még soha nem volt ennyi férfi kedves hozzám és totál meg voltam hatódva... sőt még mindig. :'3 Persze egy munkahely jó közösségben teljesen más, mint például egy középiskola. Itt jelent is valamit az ünnep és a hölgyek kedvében próbálnak járni. A színészektől és a műszakosoktól kaptam csokit, virágot, puszit, kedves szavakat, énekeltek, volt névnapozás is, pezsgőzés - bár én nem ittam... mert ugyebár még festenem kellett xD. Ami számomra megdöbbentő volt, hogy olyan bácsitól kaptam a virágot aki elég híres színész, de igazából még sohasem beszélgettem vele. Kicsit csendes stb... és azt hittem nem annyira kedvel minket odabent, de tévedtem. :'3 Amúgy nagyon jól játszik, és az egyik kedvenc színészem. Persze olyantól is kaptam kedves szavakat, akit nagyon kedvelek, és sajnálom, hogy pont most volt beteg, így nem adhatott puszit... Ebből gondolom lejön, hogy nagyoooon kedvelem az illetőt. :'D

Csak mert rég dokumentáltam Pötyit a blogba... Fürdőkádból az ágyikóba. *w*

Próbálok ezentúl minél többet blogolni, hacsak inspiráló blabla szövegelést is pakolok fel, de akkor is. Nagyon aranyosak vagytok, hogy olvastok, hogy követtek blogon vagy twitteren. *-* Tényleg nagyon hálás vagyok, és csak hogy tudjátok: Minden kommentnek vagy chat üzinek örülök, mint egy falat kenyérnek (diétán vagyok... ez nem vicc xD). Szóval bátran irkáljatok-firkáljatok, meg ami még az eszetekbe jut. :D Szeretnék búcsúzóul ajánlani nektek egy játékot, amivel nővérem mérgezett meg... Napok óta ezzel játszok, de hamarosan befejezem. Akkor aztán jöhet a következő hasonló kaliberű játék, mert nagyon rákaptam. :) De úgy kb az egész család. xD Itt találhattok róla valamit. Én magyarul játszom, de sajnos nem tudom honnan lehet letölteni. Ha már itt tartunk, végre bevégeztem a One Pound Gospelt... *-* Nagyon tetszett, ilyen vicces szerepben még nem láttam Kamenashit és Meisával is lassan meg fogok barátkozni... bár egyértelmű véleményem szerint: nem tud színészkedni... gomen... Borzasztó volt az egyhangú savanyú ábrázatát figyelnem végig. Aminek viszont örültem, hogy egyetlen ölelés vagy csók nem történt közöttük a doramában. Ez hatalmas megkönnyebbülés számomra. :'D Jint elvette tőlem, de Kamét nem hagyom. xD
Na gyermekeim, lépek alukálni, mert leragadnak a szemecskéim. Megpróbálok sűrűn frisselni a közeljövőben. :D (Tudom, hogy mindig ezt mondom, de most komolyan.) Oyasumiiiii!

UI.: VÁROM A KOMMENTEKET A FICHEZ!!!! Ha már ennyit güriztem má nem azé.... XDDD