Tökéletes szülinap

Páros: Pin (Akanishi Jin x Yamashita Tomohisa)
Korhatár: 18
Megjegyzés: Ajánlom Hitsunak, aki megmutatta a fanfictionök világának legsötétebb bugyrait és rávezetett Pin varázslatos világára. ^.^ Kiskorúaknak semmilyen körülmények között nem ajánlom... erős erotikus tartalom. :$
Szerző: Andy



Dühös volt.
Yamashita Tomohisa még életében nem volt annyira dühös, mint akkor este. Megígérte neki… a szemébe nézve ígérte meg neki, hogy megnézi a fellépését, ahol azt a számot adta elő, amit kettőjüknek írt. Tudhatta volna, hiszen soha nem tartja be az ígéreteit.
Indulatosan nyitotta ki közös otthonuk ajtaját, szinte már betörte az ajtót, majd bevágta maga után, hogy a csattanást követően a már meglazult fogas megadja magát és leessen a falról. Lerúgta magáról a cipőit, majd fújtatva trappolt be a nappaliba, ahol a rémült képű Akanishivel nézett farkas szemet. A férfi gyönyörű volt, mint mindig: a rózsás illatú szappan aromája egyből megcsapta az orrát. Imádta ezt az illatot, de most… ez egyet jelentett azzal, hogy Jin épp most fürdött le, ergo nem készült sehová, ergo nem akart elmenni megnézni az ő fellépését. Az idősebb arcán látszódott a tökéletes zavartság, ahogy végignézett szerelme ingerült és zilált külsején.
- Estét – köszöntötte bátortalanul és meghökkenve. Valószínűleg nem volt felkészülve Yamapi hangos belépőjére.
- Köntös van rajtad! Miért van rajtad köntös? – kiabált rá ingerülten és tett néhány lépést felé, mire a másik hátrálni kezdett.
- Természetesen mert fürödtem… Mi bajod a köntössel? – sandított rá berezelve. Az a tipikus Akanishi Jin nézés volt, mikor már sejtette, hogy rossz fát tett a tűzre, csak ezúttal ő maga sem tudta mi rosszat tett.
- A köntössel semmi bajom – fonta karba a kezét és végignézett kedvesén. Párja tökéletes volt, mint mindig: hosszú, hullámos haja lágyan omlott a vállaira, karcsú derekán csak úgy feszült a puha fehér köntös, láthatóvá téve kecses lábait, és fölül íves kulcscsontját.
- Nem jöttél korábban? Azt hittem nyolcig a stúdióban leszel – sandított félre a konyhába riadtan, mintha valami takargatni valója lenne. Yamashita agya egyből kattogni kezdett…
- Hát hamarabb érkeztem. Talán mennyek vissza? Mit bámulsz a konyha felé? – förmedt rá az idősebbre, mire az megugrott kicsit.
- Ah… hát… nem akarsz egy kicsit lepihenni vacsora előtt? – kérdezte gyorsan Akanishi, és odarohanva szerelméhez megpróbálta betessékelni hálószobájukba.
- És ha én most vagyok éhes, akkor mi lesz? Talán el akarsz rejteni előlem valamit? Vagy valakit? – Szemei villámokat szórtak, ahogy pillantását belefúrta a másikéba, aki megrökönyödve bámult vissza rá.
- Ugye most viccelsz? – kérdezett vissza felháborodva.
Tomohisának se kellett több, hatalmas lendülettel lökte félre a férfit és trappolt be a konyhába, ahol nem mindennapi látvány fogadta. Hát mindenre fel volt készülve, de erre nem…
Rózsaszín terítő, színes lufik és szalagok lógtak össze vissza az asztal fölött és magán az asztalon… hatalmas emeletes szülinapi torta, eléggé megrendült állapotban, a konyhapulton pedig szanaszét edények, ételek és egy hatalmas odakozmált griffmadár díszelgett.
- Mondtam egy szóval is, hogy bejöhetsz? – rántotta hátra karjánál fogva Jin és mérgesen nézett rá. – Azt hitted megcsallak?
- Mi az isten történt a konyhámmal? – szörnyülködött el Yamapi, mikor megpillantotta az ablakra ragasztott sárga mosolygós fejeket. Abban a pillanatban, mikor Akanishi felé fordult nagyot dobbant a szíve. A férfi arcából kifutott az összes szín, és úgy nézett rá, mintha felrobbantotta volna a japán parlamentet.
- Tudom, hogy nem a legszebb szülinapi meglepetés, de azért… - húzta el a száját Jin és ajkai leheletnyit megremegtek.
- Szülinap? – tágultak hatalmasra a szemei és mindent elfelejtett, amit az előbb még mondani akart.
- Igen, de te tönkretetted az egészet, úgyhogy bazd meg a tortádat! – ordította Akanishi és hátat fordítva az ünnepeltnek, a háló felé vette az irányt, mire Yamashita utána ugrott és megragadta a karját.
- Miért nem voltál a fellépésemen? – kérdezte megenyhülve Pi és maga felé fordította a másikat.
- Fellépés…? Úristen! Az ma volt? – kapott a fejéhez szerelme és sokkosan nézett a másikra. – Uramisten ne haragudj! – csapta össze két kezét és meghajolt a másiknak.
- Tudtam, hogy elfelejted – hunyta le Tomohisa a szemeit és elengedte a férfit.
- Ne haragudj, egész nap rohangáltam meg főztem. Kiment a fejemből – csapott rá dühösen a térdére és nem nézett a szemébe.
- Ezt te csináltad nekem egész nap? – kérdezte bátortalanul párja és elszégyellte magát. Hogyan is feltételezhette erről a kedves, jószívű emberről, hogy szándékosan nem megy el megnézni őt és még meg is csalja, holott csak feledékeny és pont, hogy miatta nem tudott elmenni.
- Hát… igyekeztem – mosolyodott el hangyányit és közelebb lépett hozzá. – Boldog születésnapot – búgta szerelmesen a fülébe és egy puszit nyomott a szájára.
Yamashita először leblokkolt, majd kajánul vigyorogni kezdett és már követelte volna a jussát, de a férfi eltolta magától, és megragadva a kezét a konyhába vezette, majd leültette az asztalhoz.
- A pulyka kicsit meghalt – bökött a döglött állatra Akanishi fintorogva. – Ne haragudj, azt hittem lesz még időm eltüntetni és rendelni valamit.
- Ezt is te csináltad? – Csodálattal nézte a háromemeletes csokoládétortát, ami kicsit csálén állt, és a rózsaszín felirat a felismerhetetlenségig elmaszatolódott rajta, a csoki pedig a terítőre folyt.
- Borzalmas – szorította össze kedvese a szemeit. – Kidobom – nyúlt volna a tálca után, de a másik elkapta a csuklóit és magához húzta, majd átölelte a derekát és felnézett rá.
- Gyönyörű, akárcsak te – suttogta és lágyan megfogva Akanishi csuklóját a szájához emelte és egy csókot nyomott rá.
- Oh, szóval úgy nézek ki, mint ez a torta – meredt Jin a hatalmas édességkatasztrófára és elfintorodott.
- Szeretném megkóstolni – nézett rá Yamapi kiskutya szemekkel, mire Akanishi elvigyorodott.
- Engem vagy a tortát?
- Természetesen mindkettőt – bólintott komolyan szerelme és mindketten elnevették magukat.
Az este további része remekül haladt, röhögő görcsök közepette fogyasztották el a főételt, ami borzalmasra sikeredett, majd a tortát, ami meglepő módon csak a szemnek nem kecsegtetett jóval, ízben azonban tökéletes volt. Bár Yamapi továbbra is éhesnek érezte magát… még nem kapott meg mindent, amit szeretett volna.
- Sajnos az ajándékod nem érkezett meg időben, amit megrendeltem – harapta be az alsó ajkát Jin. – Úgyhogy más meglepetéssel nem tudok szolgálni.
- Biztos vagy te abban? – méregette Yamashita tigris tekintetével, amit csak akkor halászott elő tarsolyából, mikor Akanishi tökéletesen nem vette észre párja igényeit, és a ragadozó eszközökhöz kellett folyamodnia, hogy a másik tudatáig eljusson az üzenet.
- Hát… van még valami a hűtőben – vigyorodott el Jin, de ekkor Pi arcáról hervadt le a mosoly. – De azt csak a hálóban adhatom oda – bólogatott maga elé Akanishi, mire szerelme arca felélénkült és rohanva pattant fel a székről, kiéhezve dobálta le magáról a ruhákat a folyosón, majd belevetette magát a puha, vörös selyemlepedővel borított ágyba.
Az idősebb lassan sétált utána, majd a háló ajtajához érve vigyorogva támaszkodott meg az ajtófélfának. Kezében egy nagy tál tejszínhabot tartott, aminek tetejére eperszemek voltak szórva. A tökéletes desszert.
- Látom felkészültél – villantotta rá párja hófehér fogait a hátán fekve, könyökén megtámaszkodva és már csak egy alsónadrág volt rajta.
- Az ünnepeltnek különleges bánásmód jár – lépkedett lassan közelebb, majd az ágy mellé érve letette a tálat és karba fonta a kezét. – Hogy szeretnéd?
- Ahogy mindig – vágta rá lihegve Yamashita, mire Jin meghökkent.
- Azt hittem szeretnél új dolgokkal kísérletezni – tűnődött el csalódottan párja és köntösének övével kezdett játszani.
- Mit értesz új dolog alatt? – kérdezte bátortalanul Pi és nagyot nyelt, mikor megpillantotta a sátáni mosolyt, mely szív szerelme gyönyörű ajkain játszott. Válasz már nem érkezett, mert lassú táncba kezdett Tomohisa előtt, pontosabban csípőjét ringatva kezdte simogatni saját nyakát és mellkasát. A fiatalabb nevetve vette tudomásul, hogy az este csak kettőjükről fog szólni, és hagynia kell, hogy a másik irányítson, elvégre Jin mindig tudta, hogy mi a jó neki, talán ezúttal sem fogja csalódás érni. Áhítattal nézte, ahogy a gyönyörű férfi ujjai hol saját ajkát, hol kulcscsontját becézgették. Igazságtalannak tartotta a dolgot, hogy a másik annyira messze van tőle. Ahogy erre gondolt, Akanishi már rajta is landolt, talán túl gyors tempóval, mint ahogyan elképzelte. Ragadozó a zsákmányra.
- Hoppácska, ezt elfelejtettem – mosolygott rá bájosan, és azon kapta magát, hogy két csuklóját a feje fölé emelte és rákattintott egy puha bilincset az ágytámlához láncolva őt.
- Jin, mi az örödögöt…
- Sss… - fojtotta belé a szót lesokkolt kedvesébe, ahogy ráhelyezte mutatóujját a szájára. A férfi mocorogni kezdett az ölében, és pont úgy helyezkedett, hogy feneke a merevedésén legyen. – Tomo-chan, nem bízol bennem? – kérdezte álcsalódottsággal a hangjában. Yamapi csak annyit tudott tenni, hogy hevesen megrázta a fejét. Csak nem fogja már elrontani a másik szülinapi ajándékát.
Akanishi vigyorogva vette tudomásul, hogy átadták neki a gyeplőt és jelenleg azt tehet a másikkal, amit csak akar. Ki akarta élvezni a pillanatot, és kipróbálni magát új szerepében, így kezdetét vehette az édes kínzás.
- Pi-chan, valamire ráültem? – kérdezte erotikusan és mozgatni kezdte a csípőjét, amivel a férfiból hangos kiáltást váltott ki. – Az nem lehet, hogy ennyire ügyetlen legyek… vagy mégis? – búgta tovább az idősebb és gyorsított a tempón, mintha csak egy paripán ügetne.
- Neee, elég lesz – vicsorított szerelme és felszakadt belőle egy hangos nyögés.
- Tomooo, olyan éhes lettem – nyávogott Jin és előrehajolt Yamashita füléhez, belenyöszörgött, majd megnyalta. – Leszel a desszertem? – suttogta szexin és apró csókokkal kezdte el behinteni a férfi nyakát. A fiatalabb köpni-nyelni nem tudott, ahogy a forró nyelv játékosan körbepásztázta bőrét, egyre lentebb és lentebb haladva, elidőzve a mellbimbóknál. Szomorúan vette tudomásul, hogy ilyen élvezetbe párja még soha sem részesítette. Szeretkezéseik általában abból álltak, hogy Pi ráugrott, és hihetetlenül gyorsan magáévá tette, mert ha Akanishiról volt szó, sohasem bírt magával. Olyan volt neki, mint a drog… ha nem kapja meg rögtön az adagját, akár bele is halhat. Azonban most a lassú kínzás furcsán hatott rá… új volt az élmény és izgató. Hirtelen nagyon hideget érzett meg a mellkasán és felkiáltott. Lenézve magára nem minden napi látvány fogadta. Jin kézzel nyúlt bele a tejszínhabos tálba és a nagy adag édességet szétkente a hasán és mellkasán. Pi nem tehetett róla, az érzés csiklandós volt neki, így felnevetett.
- JinJin éheees – nyújtotta el hisztisen az információt az idősebb és fölé hajolva igyekezte mocskos szerelmét megtisztítani a rákent édességtől… a nyelvével, miközben a másiknak csak egy szó ismétlődött újra és újra a fejében: igen, igen, IGEN! A híres Akanishi nyelvjáték, végre gyakorlatban is megtapasztalhatta. Lassan és kéjesen nyalt végig újra és újra a felforrósodott bőrön, gondosan kerülve mindent deréktájtól lefelé. Yamashita alsónadrágja csak úgy kiáltozott, hogy szabadítsák meg végre feszülő megpróbáltatásaitól, mert ha így folytatják, gazdagabbak lesznek egy lyukas ruhadarabbal.
Az alul fekvő már azt sem tudta volna megfogalmazni, hogy fiú e vagy lány, mikor fogva tartója a szájába vett egy eperszemet és úgy hajolt oda a szájához, hogy fogaikkal megfelezve érezhessék az édes ízt a szájukban. Akanishi ekkor unott arccal nézett végig ziháló szerelmén, majd feltérdelve a lába között vergődő férfi egyre nagyobbra növő dudorodását vizsgálgatta. Tekintetük a következő pillanatban találkozott, majd Jin széles mosolyra húzva a száját, lassan lazítgatni kezdte a köntöse övét, amit kiéhezett pillantásokkal díjaztak.
Lassan szétnyílt a pamut ruhaköltemény, láthatóvá téve először az aranybarna mellkast, majd minden egyéb mást, végül halk suhogással lecsúszott a széles vállakon a köntös. Yamashita kilátása tökéletes volt és mindenre kiterjedő, ahogy végig futtatta tekintetét a pihegő testen, és megakadt a szeme a másik ágaskodó férfiasságán. Érezte, hogy a határát lassan eléri és már nyúlt volna kedvese után, hogy magával ragadja, maga alá gyűrje és istentelenül gyorsan belé hatoljon, de ez most nem volt lehetséges. Magáról megfeledkezve rángatta a bilincset, ami sajnos igen jól töltötte be a neki szánt szerepet. A szituációt egy sátáni vigyorral jutalmazta a fölé magasodó.
- Azt hiszem, jó vásárt csináltam – kuncogott kéjesen és ismét visszatelepedve a másik ölébe folytatta őrjítő csípőkörzéseit, amit nem várt, hangos zihálás és nyögések sorozata kísért. – Pi… ah… mit szeretnél? – kérdezte nagyokat pislogva, egy percre sem zavartatva magát jelenlegi munkájában. – Azt hiszem, még mindig éhes vagyok.
Yamapi el sem tudta képzelni, hogy az este maradék részében mit terveznek még vele, de ha ez így folytatódik tovább, valószínűleg ripityára töri az ágyat és ájulásig erőszakolja párját. Csak egyszer szabaduljon ki…
Akanishi lassan, nagyon lassan mászott le róla, hogy azután szintén ugyanolyan tempóban húzza le róla az alsónadrágját, felszabadítva ezzel ágaskodó hímtagját, amit egy kikívánkozó sóhajjal jutalmazott, majd megpillantotta mire készül az idősebb és döbbenten próbált levegő után kapni, de helyzetén ez semmit sem segített. Újabb adag hideg tejszínhab landolt a testén, ezúttal péniszére, amit huhogó hangokkal és persze heves rángatózással fogadott. Mikor azt hitte, hogy izgalma már nem is lehet ennél nagyobb, megérezte a forró leheletet, majd forró nyelvet, ahogy végignyaltak rajta. Abban a pillanatban soha többé nem akart semmit, csak Jin száját a merevedésén. Csukott szemmel élvezte, ahogy újabb és újabb adag tejszínhabot kap, hogy újra és újra lenyalogassák róla a finomságot, míg végül teljesen a szájába engedte és felkiáltott. Nem bírja már sokáig…
Akanishi újabb és újabb fogásokat eszelt ki, amivel az őrületbe kergette a férfit. Egy ilyen húzása nem más volt, mint az eperdarab ráhelyezése makkjára, amit élvezettel nyalogatott kerek öt percen keresztül. Ekkor már egészen biztos volt benne, hogy bosszút fog állni. Végül eltűnt a gyümölcs férfiasságáról, szerelme falánkságának köszönhetően, de ez még csak a jéghely csúcsa volt.
- Tomo, ugye te is éhes vagy? – kérdezte buján ziháló párját és újabb adag tejszín után nyúlva a fehér csoda ezúttal saját magán landolt, amit úgy kent végig mellkasán, akár csak a fürdőhabot szokás. Szó szerint megfürdött a tejszínben, amit Pi remegő szemei követtek nyomon, minden egyes mozdulatot. Ahogy végigkente a nyakán, a mellbimbóján és végül…
Erős rántás az ágy háttámláján, sikertelen szabadulási kísérlet. Yamashita Tomohisa hörögve rángatózott alatta tehetetlenül és feltüzelve. Akarta a férfit… minden áron!
- Pi, olyan forró vagyok – sóhajtotta rekedten Jin és tejszínhabos kezével hátra nyúlt és fenekét kezdte el bemocskolni. A fiatalabb nem tudott összefüggő szavakat formálni, csak morgásra és hörgésre volt képes, ahogy egyre jobban erőlködött kiszabadulásával. – Tomo-chan, nem akarsz segíteni? – Már maga Akanishi is zihált a vágytól és férfiassága fölött mozgatta csípőjét előre hátra, gondosan ügyelve rá, hogy pont ne érjen hozzá a másik merevedéséhez, valamint magáról is megfeledkezve kente szét saját testén egyre hevesebben a tejszínhabot. Megfeledkezett arról is, hogy az ő drága egyetlen Tomo-chanja épp azt tervezi, hogyan fogja őt darabokra szaggatni és többször egymás után, talán egy héten keresztül is magáévá tenni. A rabszolgájának akarta, hogy csak ő és akkor érhessen hozzá a gyönyörű testhez, amikor csak akar. Yamapinak tökéletes tervei voltak a jövőre nézve, amit a másik még csak nem is sejthetett.
- Pi-chaan… nem bírom… segíts… - nyögte Jin, szinte már kétségbe esve és felsikkantott, ahogy saját magába hatolt egyik ujjával. A jéghegy megtört, a Titanic felborult, és vele együtt Akanishi is, ugyanis hatalmas reccsenés után az ágytámla rácsa megadta magát és kettétörve utat engedett a bilincses kéznek, amely előre rendülve megragadta egyik combját, és immár a vele szemben ülő felbőszült szerelmével nézett farkasszemet. Tökéletesen tudta, hogy elvetette a sulykot, és most olyan büntetésben lesz része, amit talán öreg korában is emlegetni fog. Yamashita laza mozdulattal rántotta szét izmos karjait, aminek hatására a bilincs is megadta magát és a lánc mentén elszakadva adta tudtára a jelenlévőknek, hogy csak most kezdődik igazán az éjszaka.
Jin döbbent és lesokkolt szemekkel meredt az immár szabad férfira, ahogy egyre hevesebb zihálás tört ki rajta. Azok a szemek… szinte látta bennük, hogyan akar uralkodni majd rajta… és be kellett vallania, félt… ugyanakkor…
Hatalmas nyögés szökött ki a szájából, ahogy Yamashita szemeit bámulta és érezte, hogy kis híja volt, hogy nem ment el, csupán a vad ragadozó tekintettől. Tomohisa abban a pillanatban kapott a csuklója után, és hevesen magához húzva gyors mozdulatokkal kezdte lenyalni róla a tejszínhabot. Akanishi felkiáltott, ahogy megérezte a forró nyelvet végigcikázni a mellkasán, kulcscsontján és mellbimbóján… mindenütt, ahova csak akár egy cseppnyi tejszínhab került. Szabadulni nem volt esélye, olyan szorosan tartotta a másik, félő volt, meg fog látszani a keze nyoma, de ez egyiküket sem érdekelte. Az idősebb remegő lábakkal zuhant rá a másikra, mire az a derekába csimpaszkodva úgy fordította maga felé, hogy hímtagja pont az arca előtt legyen. Akanishi egy pillanatra megijedt, hogy a férfi hevességében akár le is haraphatja becses testrészét, mire nagy meglepetésére csupán játékosan végignyalt rajta. Riadtan nézett az alatta vigyorgó férfi szemébe, akinek sokat ígérően csillogott pillantása.
Ugyan azokhoz a módszerekhez folyamodott… bár farka már fájdalmasan ágaskodott az alkalomra várva, mégis olyan mértékben eszénél volt, hogy a büntetést szigorúan végig tudja hajtani. Akanishi izmai újra és újra összerándultak, ahogy a forró nyelv hozzáért a bőréhez, és minden rándulást vékony hangú nyögés kísért, egészen halkan, amit eddig Yamashita még nem hallhatott tőle. Na lám az újdonság varázsa.
Kis idő elteltével Jin egyre hangosabb lett, ahogy a tejszínhab segítségével egyre lassabban tágítani kezdte a férfit, és ekkor már karjai között egy önkívületi állapotban lévő gyönyörűséget szoríthatott magához. Megállapította, hogy szerelme tökéletesre fejlesztette a „Háááá és az uuuu” kiáltását, mikor már három ujjával masszírozta belülről. Az idősebb annyira forrónak érezte a testét, hogy azt hitte, bármelyik pillanatra lángra gyúlhat, és Tomo-chant magával rántva hamuvá égnek az ággyal együtt, melynek immár vörös lepedőjét az ujjai között gyűrte. Fogalma sem volt róla, hogyan került újra a másik ölébe úgy, hogy széles terpeszben foglalt helyet közvetlen a másik merevedése előtt.
- Neee – sikoltott fel élesen, mikor megérezte Yamapi farkát a bejáratánál, de az csak szorosan hozzá dörgölőzött. Egyre hangosabb lett, ahogy egyre jobban szorította magához szerelme és esélye sem volt a védekezésre. A feneke két partja közé szorult a másik, de nem vízszintesen, ahogy az számára a normális és felszabadító dolog lett volna, hanem függőlegesen. Mikor még közelebb tolta hozzá magát a fiatalabb, feladta az összes végtagja és izmait megfeszítve lógott a másik karjaiban, mint aki a halálán van.
A következő pillanatban már azon kapta magát, hogy megfordítják és előre lökve pucsító pózban térdel Tomohisán, a feneke pontosan vigyorgó szerelme arca felé nézve.
- Piii – sikoltotta a nevét, mikor megérezte a forró nyelvet a bejáratánál, ami hol fürgén, hol lassan próbálta megszabadítani az édes tejszínhabtól. De ez még nem volt minden… hirtelen valami más kezdte el izgatni hátulról, és az nem ujj és nem is egy nyelv volt, hanem egy eperszem. Yamashita játékosan körözött a gyümölccsel, majd egyszer csak belenyomta a másikba, mire az összerándulva és remegve kiáltott fel.
- Falánk JinJin – suttogta kedvese, majd megvárta, hogy az eper kibújjon rejtekhelyéről, és hatalmas megdöbbenésre elfogyasztotta. Persze Akanishi szökni próbált, amit az erős kezek nem engedtek meg neki és visszahúzták a lábainál fogva.
A macska egér játék már a végéhez közeledett, mert Pi tisztában volt vele, ha tovább folytatja, a férfi el fog ájulni, amit nem engedhet meg magának. Ahogy közelebb húzta magához a forró testet, a kezeivel segítve a dolgon behelyezte magát a másikba. Mintha a megváltást hozta volna el, az idősebb nyöszörögni kezdett és kicsit felélénkülve mozgatni kezdte a csípőjét. Heves lovaglásra készült, de két kéz megakadályozta ebben, ahogy leszorította a combjait. Csak ott ült, benne a másikkal és… szenvedett. Meg akart halni… ott azonnal.
Tomohisa lassan és szerelmesen csókolt bele a nyakába, majd előre nyúlva hátrább hajtva a másik fejét elérte a vérvörös ajkakat, melyek kétségbe esve kapkodtak levegő után és még lassabban birtokba vette őket. Időközben engedett a szorításnak, és hagyta, hogy párja önkívületi állapotban ugráljon rajta egyre hevesebben és hevesebben, majd ő maga is elkezdett dolgozni áldozata merevedésén.
Innen kezdve filmszakadás… egy olyan univerzumba kerültek, ahol csak kettejük létezett, ahol a csillagok tűzijátékként cikáztak az ereikben, ott lüktetett a szenvedély és szerelem a levegőben. Mindkettejük orgazmusa felettébb sokáig tartott, de főleg Akanishinek, aki sokáig levegő után kapkodva feküdt szerelme karjaiban vergődve. A gyönyör csak nagyon lassan és nehezen hagyta kitisztulni az elméjüket.
- Köszönöm – suttogta alvó kedvese fülébe a szavakat Tomo, ahogy elsimított egy kóbor izzadt tincset az arcából. Jin tökéletesen tartotta magát, egészen a csúcsig, majd eszméletét vesztve terült el az ágyon. Yamashita úgy gondolta, feltétlen ki kell engesztelnie a férfit másnap, mert egy könnyen nem fog felejteni.
És persze izgatottan várta már a következő születésnapját…